A lényeget tulajdonképpen már Hargitai Henrik megírta az ÉS-ben és a Természet Világában, de most a Nature múlt heti friss híre (nov. 7.: már csak előfizetőknek szabad elérésű) újra aktuálissá teszi a kérdést (az 55 Cnc rendszerében felfedezett ötödik bolygó és tálalása szintén rezonál a témával – utóbbiról csütörtökön, nov. 8-án jelentettünk meg részletes hírt).
Emlékeztetőül: mi magunk is beálltunk a tamtamozó sajtótermékek sorába a Gliese 581 vörös törpe körüli bolygórendszer kapcsán, amelyben a másodikként felfedezett bolygó (a Gl 581c) az "első Földhöz hasonló, lakható exobolygó" jelzős szerkezettel vonult be a 2007-es év tudományos szenzációi közé. A hírverést a szerzők által önkéntesen feltöltött preprint kéziratok szerverére feltett cikk, illetve egy ESO Press Release indította el, ami aztán végigvonult a magyar és nemzetközi sajtó szinte minden szegmensén. Lényegében mindenkinek az jött át, hogy megvan az első bolygó, ahol a felszínen folyékony víz lehet, s onnan már csak egy ugrás az idegen lényekkel teli galaktikus kocsma felvázolása a lehetséges valóság részeként. Igaz ugyan, hogy a szakcikk apró betűs részéből kiderül a bolygó felszíni körülményeire adott becslések jó combos bizonytalansága (pl. a hőmérséklet majd’ 100 fok széles tartományon belül bárhol lehet a felszín fényvisszaverő képessége, illetve a légkör szélsőségektől mentes üvegházhatásától függően), de ezzel nem sokan foglalkoztak "fő a szenzáció!" alapon.
Azóta kiderült, hogy a bolygó lakhatósági zónába helyezése nagy valószínűséggel tévedés volt, viszont most úgy tűnik, hogy inkább a rendszer másik bolygója eshet a folyékony víz jelenlétét megengedő távolságba központi csillagától. Mint arról az Astronomy and Astrophysics folyóiratba közlésre elfogadott cikk beszámol (Selsis és munkatársai), a Gl 581c 30%-kal több besugárzást kap, mint a Vénusz a Naptól, így aztán felszínén a folyékony víz jelenléte – bár nem zárható ki teljes bizonyossággal – eléggé valószínűtlen. Ezzel szemben a harmadik bolygó, a Gl 581d, besugárzását és felszíni körülményeit tekintve a Naprendszer korai szakaszában levő Marsra hasonlíthat, márpedig akkor és ott igen nagy valószínűséggel felszíni óceánok hömpölyögtek. Ennek megfelelően nem kizárt a csillag körül lakható bolygó, de nem úgy és ott, ahol bő fél évvel ezelőtt sietve bejelentették.
S miért érzem érdekesnek mindezt? Egy általam nagyra becsült kolléga kedvenc "szakkifejezése" a médiacsillagászat, amivel azokra a tudósokra utal, akik a szenzációhajhász sajtó figyelme érdekében félig (vagy egyáltalán nem) ellenőrzött tudományos eredményeket azonnal világgá kürtölnek, s ezzel önmaguk és/vagy szakterületük felé terelik a nagyközönség, illetve megfelelő időben a pénzosztó politikusok figyelmét. A csillagászatban van néhány nagyon "forró" terület, s ezek között is talán a legforróbb az exobolygók kutatása. Ez persze nem véletlen, hiszen döbbenetes fejlődést láttunk az elmúlt 12 évben – az első forró Jupiter, azaz az 51 Pegasi bolygójának felfedezése még csak a szakma hitetlenkedését váltotta ki, ma pedig már az egyik legpezsgőbb szakterület a más csillagok körül keringő bolygók vizsgálata. Az összes nagy volumenű és költségvetésű új műszer (pl. James Webb űrteleszkóp, ALMA, GMT, TMT) tudományos programjában kiemelt helyen szerepelnek az exobolygók, s a NASA külön exobolygó-kereső távcsövet küld az űrbe hamarosan – ez lesz a Kepler, amelynek 2009 elején várható pályára állítása (persze ne feledkezzünk el a francia vezetésű Corot-ról sem).
Cinikus szakcsillagászok szerint azért olyan népszerűek az exobolygók, mert a problémát még egy újságíró (és egy politikus) is megérti. Ezt lehet vitatni, azt azonban nem, hogy éppen ezért különösen nagy a tudósok, ill. a felfedezéseikről beszámoló tömegkommunikációs eszközök felelőssége a megbízható hírközléssel kapcsolatban. A mindent háttérbe szorító hírverseny korszakában szinte lehetetlen ellenállni a szenzációs szalagcímek csábításának, ugyanakkor rendkívül fontos, hogy ha kiderül, mégsem olyan szép a leányzó fekvése, becsülettel számoljunk be a cáfolatról és az aktuálisan helyesnek tekintett értelmezésről. A fenti sorok éppen ezt próbálják megvalósítani áprilisi szenzációnk utóéletének fényében.
