A minket körülvevő világ folyamatosan változik. Nyolcadik osztályos voltam amikor az első magyar űrhajós egy hétre, a 350 km magasan keringő Szaljut-6 űrállomásra utazott a Szojuz-36 űrhajóval. Ő volt a ~94. ember, aki megkerülte a Földet, és mi magyarok neki köszönhetően lettünk a hetedik űrben járt nemzet. (Később egy magyar születésű űrturista kétszer is járt az űrben, Simonyi Károly a híres informatikus, 2007-ben és 2009-ben.)
Farkas Bertalan óta 45 év telt el, de napjainkban is csak három ország (USA, Kína, Oroszország) képes az embert űrbe juttatni. Természetesen továbbra is csak az alacsony Föld körüli pályákra, mert 1972-óta a holdutazásokat senki nem tudta megismételni. Idén azonban Kapu Tibor személyében Magyarország újra űrhajóra szállt, és felrepült a Nemzetközi Űrállomásra. Ő volt a ~636. ember a Föld körül. Újra ünnepelhetett hazánk, bár lényegesen kevesebben ünnepeltünk, mint 45 éve, pedig a lelkesedésünk ugyanakkora volt…
Az eltelt évtizedek alatt azonban az ünneplő gyerek és iskolás korúak száma drámaian lecsökkent. 1980-ban (Farkas Bertalan utazása évében) csaknem 150 000 gyermek született hazánkban, idén kevesebb mint 80 000… Évtizedek óta gyakrabban járunk temetésre, mint babanézőbe… Az összlakosság békeidőben, 45 év alatt 1,2 millióval csökkent. 1,2 millióval kevesebb mosolygó ember! Olyan „csillaghullás” ez, hogy szinte felfoghatatlan.
A szomorú adatok sajnos azzal járnak, hogy a folyamatos népességcsökkenés, „csillaghullás” miatt sok iskolát bezárnak, másokat összevonnak a gazdaságosság és a zsúfoltság jegyében… Általános iskolai tanárként évtizedek óta, szomorúan tapasztaltam ezeket a környezetemben. Idén minket is utolért a végzet. Az iskolánkat szerencsére nem zárták be, de összevonták a szomszéd iskolával.
Mindkét iskola elveszítette eredeti nevét. Mi a legendás csepeli fizikatanár Vermes Miklós nevét sirattuk el, a telekszomszédaink pedig Móra Ferenc nevétől búcsúztak. Az összevont iskola elnevezése Farkas Bertalan Általános Iskola lett. Elég szokatlan, hogy egy élő emberről iskolát nevezzenek el Magyarországon. Talán azért kaptuk az első magyar űrhajós nevét, mert a XXI. kerületben, Csillagtelepen, a Tejút utcában vagyunk, és Kapu Tibor űrutazása révén a Csepelen lakó Farkas Bertalan, első magyar űrhajósunk személye újra az érdeklődés középpontjába került. (Csillagtelepen számos űrkutatási-csillagászati utcanév található, többek között itt van az Űrhajós utca és a Kozmosz sétány is.)
A kép forrása: Csepel Önkormányzata.
Mivel Farkas Bertalan lett az összevont iskola névadója, így természetes volt, hogy az első évnyitón az egyik díszvendég Ő legyen. A vendégek hosszú sorában itt volt többek között Ferencz Orsolya is. A sok-sok díszvendég mind szólni akart a megszeppent közönséghez. Szerencsére szinte mindannyian tömören és tartalmasan beszéltek. Azonban a gyerekek elsősorban Farkas Bertalant szerették volna hallani.
Farkas Bertalan nem csak röviden, érdekesen és papír nélkül beszélt, hanem egy különleges kitérőt is tett: Felajánlotta, hogy szívesen bekapcsolódik a róla elnevezett iskola életébe, sőt megígérte, hogy személyesen elkíséri a diákjainkat a „Magyarok az űrben” kiállítására. (A kiállítás december végéig még látogatható).
Űrhajós műsor a Farkas Bertalan Általános iskola névadó ünnepségén (kép: Csepel Önkormányzata).
Farkas Bertalan és a gyerekek (kép: Csepel Önkormányzata).
Az évnyitó kezdeti feszültsége lassan oldódni kezdett. A tanító nénik a gyerekekkel, egy világűrre komponált rövid műsorral készültek. A díszletek között volt űrrakéta és szkafander sisak is. Farkas Bertalan a beszéd után a műsorba is bekapcsolódott. A kis elsősök mindegyikével névadónk, az első magyar űrhajós kezet fogott és minden „új farkasos” kisdiáknak átadott egy „Űrhajós igazolványt”. Ilyen még nem volt Magyarországon!
Farkas Bertalan később maradéktalanul betartotta az évnyitón tett ígéretét. Iskolánk 30 diákját és a gyerekek három felnőtt kísérőjét december 5-én szakszerűen végigkalauzolta a Huniverzum kiállításon. Pontosan azt tette, amit annyira szerettünk volna. Mesélt a saját űrruhája előtt állva az ott kiállított szkafanderéről, a legendás Pille dózismérőről a kiállított műszer mellett, az űrételek ízeiről az űrbüfében és végül a Szojuz 35 leszálló egység előtt állva az utazása legrázósabb részéről, a kemény landolásról. Mindezt halk szavakkal, mégis jól érthetően tette, amire nagy szükség is volt: a gyerekek között ötödikestől a tizedikesig (öregdiákokat is vittünk) minden korosztály képviseltette magát.
A HUNOR és az Interkozmosz kitűzője.
Úgy gondolom, nem kis feladat 45 évvel a nagy utazás után fenntartani az érdeklődést és felkelteni az „újakban” a kíváncsiságot. Természetes, hogy ehhez a különleges élményhez a kiállítók nagyfokú rugalmassága is kellett. Szerencsére Erik, a „huniverzumos” idegenvezetőnk fiatalosan és ügyesen alkalmazkodott a szokatlan, de nagyon is ide illő űrhajós segítőjéhez.
Farkas Bertalan és a gyerekek, háttérben a Szojuz-35 kabinjával.
Farkas Bertalan és a gyerekek a Huniverzum kiállításon.
Farkas Bertalan és a kiállításon bemutatott űrruha.
Számunkra külön csemege volt, hogy nem mi kerestük meg az első űrhajóst a kiállítás közös meglátogatásának gondolatával, hanem ezt ő maga ajánlotta fel nekünk! A felajánlásnak természetesen a komoly, százak életét megváltoztató esemény volt a kiindulója. Mint említettem iskolánkat, a Vermes Miklós Általános Iskolát, a helyi tankerület összevonta a telekszomszéd Móra Ferenc Általános Iskolával. Az összevont intézmény a Farkas Bertalan Általános Iskola nevet kapta. Olyan ember nevét, aki itt él közöttünk, és annyi év után is tudja, mit vár tőle az ország, és mire van szüksége a mai gyerekeknek. (Aki élt már át hasonló intézményi összevonást, az tudhatja mennyi izgalommal, bizonytalansággal, fájdalommal és szervezési nehézséggel jár az ilyesmi.) Berci bácsi (Farkas Bertalan Dandártábornok), szépen, szakszerűen és emberien betartott ígéretével, újra sokak szívébe belopta magát.
Itt, Csillagtelepen, a Tejút utcában harminchárman szó szerint megtapasztaltuk, hogy Farkas Bertalan valóban követhető és tisztelhető ember.
