Mi történt a Discovery űrrepülőgéppel?

800

Az űrrepülőgép és egy űrállomás párosát először 1995 nyarán észleltem: akkor az Atlantist és az orosz Mirt sikerült megfigyelnem. Aztán hosszú szünet következett, majd tavaly nyáron újra elkezdtem keresni a lassan átvonuló fényes pontot az égen – a Nemzetközi Űrállomást (ISS). Hogy mi a jó ebben a látszólag értelmetlen „észlelésben”? A tudat, hogy pár száz kilométerre húz el felettünk az űrkutatás jelenleg legkomolyabb vállalkozásának számító szerkezet, melynek építését évtizede követjük figyelemmel, a naplementék közben látható fantasztikus színek, a csillagos ég gyönyörű látványa – mind egy-egy ok. További fontos szempont, hogy műszer nélkül is észrevehetjük a nagyon fényes űrállomást.

Az űrállomás megkeresése nem különösebben nehéz feladat, csak le kell töltenünk a lakóhelyünk koordinátáira vonatkozó időpontadatokat a http://www.heavens-above.com oldalról és reménykedni, hogy nem lesz felhős az ég. Számtalanszor észleltem így, barátokat, kollégákat „megbolondítva” és bevonva. Igen ám, csakhogy nem csak az Állomást lehet így megfigyelni, hanem az oda érkező és az onnan távozó űreszközöket is! Milyen érdekes látvány lehet az egymás után „repülő” objektumok látványa – gondoltam. Ezen megfontolásból különösen az űrrepülőgép felbocsátások idején látogattam gyakrabban az említett oldalt és kerestem időpontokat. Sajnos a szerencse nem szegődött a mellém, általában mindig a legrosszabbkor borította masszív felhőtakaró az eget. Az idő pedig egyre fogy, 2010-ben valószínűleg végleg leállítják az űrrepülőgépeket.

Március 16-án állították pályára az STS-119 Discovery-t, de a rossz időjárás miatt nem sikerült észlelni. A küldetés végével elérkezett az újabb alkalom, amikor az állomásról leválasztott űrrepülőgép és az űrállomás (ISS) egyszerre látszott. Március 26-án a vastag felhőzet mellett reménytelen volt bármivel is próbálkozni… Ilyen előzmények után készültem fel az utolsó nagy lehetőségre: 27-én este megpillantani a leszálláshoz készülődő STS-119-et és az Állomást együtt. Az első átvonulás 18:19-kor volt, de az ég még nagyon fényes volt, csak az Állomást sikerült megpillantani a felhőlyukakban.

A következő átvonulás másfél óra múlva, 19:54-kor kezdődött. A nyugati horizonton kb. 20° magasságig úszó felhők lyukain egyszer csak kibukkant egy fényes fénypont. Szinte azonnal feltűnt, hogy „csóvát” húz maga után. Gondoltam rögtön, hogy egy repülő kondenzcsíkkal (fordult már elő ilyen téves észlelés korábban), ezért próbáltam figyelni a jellegzetes villogó irányfényeket előbb közvetlen, majd elfordított látással is. Mivel ilyet nem láttam, nem vethettem el hogy ez az űrrepülő, de nem sok reményt fűztem a dologhoz, így hát újra elkezdtem pásztázni az eget 7×50-es binokulárommal. Szinte azonnal feltűnt egy jól ismert sárga fénypont az előzőtől nyugatra a horizont irányában, az ISS. Az első objektum nyomában haladt, a szó szoros értelmében követve azt. A pályájuk feltűnően egybeesett, az előre jelzett időben érkeztek, tehát kétségtelen hogy a Discovery-t és az ISS-t látom. De mi az a csóvaszerű képződmény a Discovery körül? Teljesen hasonló volt egy üstököscsóvához, azzal a különbséggel, hogy a „kóma” átmérőjével megegyezett a csóva szélessége, kb. 1,5-2 fok hosszan húzódott az STS-119 után. Újra vissza az ISS-hez, ott csóva nincs! Letettem a távcsövet, szabad szemmel élveztem a nem mindennapi látványt. A csóva gyengén kivehető volt így is. A két űreszköz távolsága kb. 30 fok volt. Az előre jelzett helyen, pontosan az Ikrek két csillaga előtt tűntek el a szabadszemes észlelők elől, távcsővel még néhány másodperccel tovább tudtam követni mindkettőt, amint halvány pontként róják útjukat a csillagokkal telehintett égen.

Az ISS pályája 27-én 19:54-kor – szinte ugyanez volt a Discovery-é is
(forrás: http://www.heavens-above.com)

Még aznap este felhívtam egy szakértő ismerősömet, aki a csóva okaként a fedélzeti WC kiürítésekor keletkező jégkristályfelhőt, vagy rosszabb esetben üzemanyag-szivárgást jelölt meg. Akármi is volt az, a csóva nem feltétlenül akkor keletkezett, amikor én láttam, hanem már korábban is létrejöhetett, és mivel odafent nincs számottevő közegellenállás, emiatt mintegy követi az űrrepülőgépet a pályáján.

Az este során hátra volt még a Szojuz-TMA 14 átvonulása, szűk fél óra elteltével az előző esemény után. Sajnos csak 10° magasságig lehetett volna követni a nyugati horizonton felbukkanó fénypontot, de Budapest fényburája elnyelte Simonyi Károlyt és űrhajóját. Valamivel később felhők lepték el az eget, berekesztve mindenféle további észlelést aznap estére.

Mészáros András

A fenti részletes beszámolón túl az MCSE több amatőrcsillagásztól kapott fotókat, leírásokat az elmúlt esték űrállomás-űrrepülőgép átvonulásairól. Ladányi Tamás március 27-én este a Castor Csillagvizsgálóból készített egy nagyon szép felvételt, amely a spaceweather.com nyitóoldalán is megjelent. Az MCSE Leonidák levelezőlistáján többek közt Klimaj Renáta, Vizi Péter, Keszthelyi Sándor és Sragner Márta, Landy-Gyebnár Mónika és Kárpáti Ádám számolt be a "csóvás" ürrepülőgép észleléseiről. Derült idő esetén a következő napok izgalmas esti programját jelentheti az ISS átvonulásainak megfigyelése, amihez előrejelzéseket cikkünkben találunk.

Az ISS és az űrrepülőgép égi útja a hosszabb expozíciós felvételeken párhuzamos csíkokat rajzol ki. A halványabb nyomvonal a Discoveryhez tartozik, míg jobbra fent két repülőgép haladt el (Castor Csillagvizsgáló, 2009. március 27., fotó: Ladányi Tamás).

 
Klimaj Renáta Szarvasról készítette ezt a felvételt a Discovery és az ISS nyomáról (2009. március 27.)

Hozzászólás

hozzászólás