Az év leglátványosabb csillagászati jelenségét, a helyi időben november 14-i teljes napfogyatkozást Ausztráliából lehet megfigyelni, így magyar észlelők számára nem könnyű megszervezni a csodálatos égi színjáték megtekintését. Ismereteink szerint legalább két kisebb magyar napfogyatkozás-expedíció indult el a trópusi Észak-Queensland központja, a százezres Cairns felé. A következő napokban néhány hangulatjelentést, majd pedig remélhetőleg egy sikeres észlelési beszámolót fogunk közölni a Tahin Szilvia-Szabó Róbert-Sárneczky Krisztián-Kiss László összetételű csapattól.
A társaság két "tudós" tagja, Kiss László és Szabó Róbert már jóval előbb megérkezett Sydney-be, ahol a helyi asztroszeizmológusokkal együttműködésben a Kepler-űrtávcső adatain dolgozva küzdték le a 10 órás időkülönbség által okozott nehézségeket. Csapatunk másik fele pár napja csatlakozott. Október-november ugyan formálisan már az ausztrál "tavasz" időszaka, Sydney-ben azonban ez még csak annyit jelent, hogy rendkívül változékony az időjárás, egyik nap 30+ fokban izzadnak az emberek, másnap pedig viharos széllel és 17 fokkal érkeznek az Antarktisz irányából a sarkvidéki hideg légtömegek. A vegetáció azonban mutatja, hogy kopogtat a nyár a déli féltekén.
Az expedíció tagjai egy esőerdőben elköltött ebéd során.
Cairns-be repülőjegyet kapni már hetek óta nem lehet, s kis csapatunk sem bízta véletlenre az utazást: a november 8-i érkezéshez márciusban lefoglaltuk az egyik helyi fapados légitársaságnál a jegyeket, szállásunk helyszíneként pedig kiválasztottuk a Palm Cove nevű üdülőfalut, Cairns központjától kb. 20 km-re északra. A közlekedési nehézségek áthidalásához autót béreltünk, s így reményeink szerint felhőkkel súlyosbított helyzetben akár a derült felé való menekülés is megvalósítható a kritikus reggelen.
A Dél Keresztjének szimbóluma az ausztrál élet minden területén megjelenik, még az autók rendszámtábláján is.
A november 8-i induláskor enyhén meglepve vettük tudomásul Sydney-ben, hogy tulajdonképpen egy oszakai járatra szól a jegyünk, hiszen a gép valójában Japán felé tartó útján Cairnsben is leszáll. A reptér épületét elhagyva a 30 fokos napsütés, a párás trópusi levegő, illetve a függőleges oszlopoknak a milliméterekben mérhető árnyéka jelezte, hogy végre igazi nyárba érkeztünk.
Az első vacsoránkat a parti sétányon ez a látvány fűszerezte.
Első észlelőhelyünk az apartmanhoz tartozó medence 26 fokos vize volt, ahonnan társaságunk többsége rácsodálkozott a déli ég fényes csillagaira, a tőlünk csak a horizonton pislákoló Fomalhaut a zenitben ragyogott, mellette a Grus és a Pavo, enyhén délebbre pedig az Achernar az Eridanus végéből. Mivel azonban "csak" a déli szélesség 17. fokán tartózkodunk, az északi égen is szépen látszott a Nagy Nyári Háromszög (Vega, Deneb, Altair), illetve a Pegazus négyszöge is felismerhető volt.
Az észlelőmedencénk.
A következő napokban felderítjük a környék potenciális észlelőhelyeit, bár reményeink szerint a Csendes-óceán horizontja felett 2 fokkal kezdődő fogyatkozást a pálmafákkal szegélyezett homokos strandról fogjuk végig követni.