Szuperhold: gigabutaság

470

A “szuperhold” nem létező, mi több, felesleges csillagászati szakkifejezés lenne, ha létezne; de éppen ezért nem is létezik, nem használjuk a szak- és amatőrcsillagászatban. Ennek ellenére “természetesen” a média, a szenzációvadász, szerepelni vágyó ismeretterjesztők stb. csak azért is felidézik egyre-másra.

Lehetne szupermars, minihold, gigahold stb. – de minek? Ugyan mit segít ez a Természet megértésében?

Persze, a butaság nem tud megállni, maga alá adja a lovat. A earthsky.org oldalon Bruce McClure összeszedte, hogy ki szerint lesz a 2014. októberi telehold szuperhold-e és ki szerint nem. Ugyanis ha elkezdjük elemezni a definíciót, kiderül, nem csillagász szakértő határozta meg a szuperhold fogalmát, hanem egy asztrológus. Közbevetőleg felmerül a kérdés: aki amatőrcsillagásznak tartja magát és a szuperhold fogalmát és használatát nem ellenzi, az tulajdonképpen miért is terjeszt egy csillagászati ismeretterjesztő tevékenység során asztrológiai szakfogalmat egyáltalán??

Érdekességképpen érdemes végigolvasni a következőket:

Richard Nolle szerint 2014-ben szuperhold következett be júliusban, augusztusban es szeptemberben.

Fred Espenak szerint 2014-ben szuperhold volt/lesz júniusban, júliusban, augusztusban, szeptemberben és októberben – júniusban és októberben R. Nolle szerint nem volt.

Három az öttel szemben – egy ilyen triviálisan egyszerű kérdésben sem lehet megegyezni???

R. Nolle asztrológus, és meghatározása szerint: “ha az újhold vagy a telehold az adott holdpályán a Földhöz legközelebbi pontján következik be, vagy a legközelebbi ponthoz [a legtávolabbitól] 90%-on belül, akkor szuperhold van. ”

(Érdemes felfigyelni rá: Nollénál az újhold is játszik! Ezt sokan nem is tudják, és csak földközeli teleholdat vesznek szuperholdnak. A dőlt betűs kiemelés tőlem van.) McClure megvizsgálta Nolle táblázatait, és azt találta, hogy Nolle 2014-re vette a Hold legnagyobb és legkisebb távolságát a Földtől, és kiszámította ezek különbségét. Ennek a különbségnek a 90%-át vette, és levonta ezt a legnagyobb távolságból, és ha annál közelebb van teleholdkor a Hold a Földhöz, akkor van szuperhold szerinte. Követhető még? Lépésről-lépésre talán segít megérteni a dolgot:

1./ A Hold legnagyobb távolsága a Földtől 2014-ben 406 567 km volt.

2./ A Hold legkisebb távolsága a Földtől 2014-ben 356 896 km volt.

3./ 2014-ben a legkisebb és legnagyobb földtávolság különbsége: 406 567 – 356 896 = 49 671 km.

4./ Ennek kilencven százaléka: 90% x 49 671 km / 100 = 44 703 km.

5./ Vonjad le ezt a legnagyobb távolságból: 406 567 – 44 703 = 361 863 km. Ha teleholdkor ennél közelebb lesz hozzánk a Hold, akkor szuperhold van. Az egész olyan, mint amikor a gyerekek játszanak a számokkal, hogy ki tudja a másikat jobban összezavarni… Semmi alap nincs mögötte. Sem fizikai, de még ősi asztrológiai alap sem. 2014. októberben teleholdkor a Hold 365 659 km-re volt, és ez így Nolle szerint nem volt szuperhold.

Csakhogy Nolle azt írta: “az adott holdpályán” . Ezt úgy is lehet érteni, hogy az adott holdhónap holdpályáját kell venni, nem az éveset! A holdpálya a Nap, a bolygók, a Föld tömegeloszlásának egyenetlenségei miatt folyamatosan változásoknak van kitéve. 2014. októberében 404 897 km-re lesz legtávolabb tőlünk és 362 476 km-re lesz, amikor legközelebb. Ha ezekből számoljuk ki a 90%-os határt, és elvégezzük a fenti lépéseket, akkor a határ 366 718 km lesz, a telehold viszont 365 659 km-re következik be (ahogy fentebb írtam), tehát ekkor szuperhold volt mégis.

Hasonló történik a többi esetben is, amikor Nolle és Espenak nem egyezett meg, van-e vagy nincs szuperhold.

mega-giga-uber-turbo-supermoon
Láthatóan jó étvággyal fogyasztja a teleholdat ez az amatőrcsillagász. Mi viszont nehogy bekajáljuk  a szuperholdat! (Molnár Péter felvétele)

Innentől kezdve, ha valaki elkezd vitatkozni, hogy mit is kell érteni az asztrológus eredeti definícióján, lassan idővesztésbe vált át a dolog: felesleges, szó szerint a hülyeségbe átcsapó, a természet megismerését elő nem segítő vagy az életünket egyáltalán nem befolyásoló dologról van szó, ami ráadásul még rendkívül pontatlan, valószínűleg maga sem tudja, mit is akart definiálni. (Nolle szuperholdja 1978-ból származik, messze nem valami ősi asztrológiai bölcsesség tehát.) Pedagógiailag (de filozófiailag is) fontos lenne, hogy csak annyi és olyan fogalmat használjunk, ami a természet és életünk leírásához, működése megértéséhez szükséges, nem többel terhelni túl magunkat és agyunkat. (Ismerve, hogy a többség, aki nem szakértő, a szavakból mást hámoz ki, mint amit szeretnénk tulajdonítani neki, vajon mit vesz ki a szuperholdból, aminek semmi jelentősége nincs? Mint írtam. tudományosan sem jelent semmit, de az asztrológiában is aligha mond bármit is, legfeljebb az amerikai asztrológus adhat el több jóslatot…)

Azért is fontos lenne minél kevesebb fogalommal leírni a Természet működését, mert így jutunk el a végső alapigazságokhoz. A Természet legalapvetőbb törvényei valójában egyszerűek. A gravitációs törvény szerint minden tömeggel bíró test vonzza egymást, és a vonzóerő egyenlő a két test tömegének szorzatával osztva távolságuk négyzetével. (Mértékegységrendszertől függően ezt még meg kell szorozni egy állandóval.) Egyetlen mondatba foglalható könnyed törvény, mégis, milyen bonyolult mozgások épülnek fel belőle akárcsak a saját Naprendszerünkben is! Egyáltalán nem nyakatekert, mesterséges dolog, hanem a természet legelemibb törvényeinek egyike.

Én nem tudom követni, miért ugrott bele a NASA ebbe, és népszerűsítette ezt az abszolúte felesleges csillagjóslási fogalmat. Még csak az ismeretterjesztés alapos műveléséhez megvett asztrológiai könyveimben sem találtam nyomát, hogy a közeli teleholdnak a csillagjósok szerint komolyabb hatása lenne (már ha bármit is elhisz az ember az egészből – de hát az asztrológiakritikát is forrásokra kell építeni). Együtt kell élni a butasággal.

Feltehető a kérdés: melyik pályát kell venni mégis a szuperhold számításához? Miért 90% a határ, miért nem 95%? Ha netán pedig 99% lenne, akkor már megahold lenne?

Mellesleg viszont szuperföld van a csillagászatban is, sőt, minineptunusz is… A szuperföld a Földnél nagyobb tömegű, de még alapvetően kőzetekből és fémekből álló bolygók összefoglaló neve, a minineptunusz pedig a Neptunusznál sokkal kisebb, olyan 1-2 földátmérőnyi gázbolygók neve (a Neptunusz átmérője a Földének kb. négyszerese). Ezek nagyon különböző bolygószerkezeteket írnak le, ezért érdemes megkülönböztetni őket: a szuperholdnak azonban az égvilágon semmilyen jelentősége vagy jelentése nincs.

Tény, hogy földközelben bekövetkező teleholdkor a Hold kb. 14%-kal nagyobbnak látszik a földtávolban bekövetkező teliholdnál, és kb. 33%-kal több fény jut el a földközeli teleholdról a szemünkbe mint a földtávoliról. A látszó átmérőben bekövetkező változást valószínűleg az amatőrcsillagászok legtöbbje sem veszi észre, hacsaknem nagyon gondosan figyel. Szemünk pedig logaritmikusan érzékel, vagyis a kétszer fényesebb jelenséget csak kb. 75%-kal látja többnek – ezt a csillagászatban háromnegyed magnitúdós számmal és mértékegységgel jelzik. Emiatt a földközeli teleholdat alig érzékeljük fényesebbnek a földtávolinál, csak igen jó emlékezőtehetségű és megfigyelőképességű embereknek tűnik fel nagy néha, hogy a telehold árnyalatnyit fényesebb. Megjegyzendő, a logaritmikus szabály miatt a földközeli telihold (“szuperhold”) három tized magnitúdóval fényesebb a földtávolinál, ami éppen az amatőrcsillagász fényességbecslések pontossági határára esik, közembernek pedig fel sem nagyon tűnik.

Mivel a “szuperhold” kifejezés nem segít a Természet megismerésében, a csillagászat ezt a kifejezést feleslegesnek és haszontalannak találja, minden lehetséges fórumon küzdjünk használata ellenére, akkor is, ha az Internet világában a butaság fénysebességgel terjed és örökké fennmarad, sőt, kevésbé képzett amatőrcsillagászok és meggondolatlan hivatásosak említik a szót. Hamis élménynek minősíthető, ha valaki a “szuperholdon” lelkendezik, hiszen a holdpálya minden pontján bekövetkezik időről-időre a telehold, ebben semmi, de semmi különleges nincs… Egyszerűen csak látjuk a Természetet működés közben – és ez nagyobb élmény, mint hogy valaki a saját szóhasználatát erőlteti a valódi ismeretek átadása helyett.

Az eset kb. olyan, mintha a teljesen természetesen minden futballmeccs elején felhangzó “kezdő sípszó”-t “szuperkezdésnek” minősítenénk, ha az a hónap harmadik napjára esik vagy ha napközelben hangzik fel…

Több év összefogott küzdelmével sikerült elérni, hogy a “Mars akkorának látszik, mint a Hold”-lánclevél már nem tűnik fel minden évben. Talán a  szuperholddal kapcsolatban is sikerül elérni, hogy mindenki tudja, ennek semmi értelme így?

Magától értetődően a Holdban, legyen akár első negyedben, akár telehold fázisban, érdemes és szép dolog gyönyörködni. Csak tudjuk, miben leljük örömünket: égi kísérőnk és a természet szépségben.

Hozzászólás

hozzászólás