December 2-án 19 órakor tart előadást a Polaris Csillagvizsgálóban A jövő csillagászai sorozat ötödik előadója, Görgei Anna. A kedd esti előadások keretében frissen végzett hazai szakemberek mutatják be kutatásaikat, amit többségük a doktori fokozat megszerzése céljából vagy az után végez. Keddi előadónk, Görgei Anna a fiatal csillagok aktivitásával foglalkozik.
MCSE: Röviden bemutatnád magadat, hol tanulsz / dolgozol pillanatnyilag?
G.A.: Jelenleg PhD hallgató vagyok az ELTE Csillagászat és Űrfizika doktori iskolában. A doktori témámon a Konkoly STARK kutatócsoportjának tagjaként dolgozok Vida Krisztián témavezetésével. A csoport kutatási területe a csillagaktivitás.
A NASA SDO napszondájának felvétele csillagunkról 2024. október 3-án, a korong közepe táján egy erős ultraibolya- és röntgenfer felfénylésével (balra, NASA, SDO); és Görgei Anna a keddi előadó (jobbra).
MCSE: Miként kerültél kapcsolatba a csillagászattal? Van-e meghatározó gyerekkori élményed?
G.A.: Gyerekkoromban mindig szerettem a csillagos eget és halvány emlékeim vannak az 1999-es napfogyatkozásról. De ezek egyike sem terelt csillagász pályára. Középiskolában megszerettem a fizikát, így kerültem fizika szakra az egyetemen. Itt kezdett el érdekelni a csillagászat, ekkor kezdtem el foglalkozni vele és tanulni róla.
MCSE: Egyetem előtt jártál-e csillagászati szakkörbe, táborba?
G.A.: Nem, az egyetem kezdete előtt nem jártam se szakkörökbe, se táborokba.
MCSE: Milyen témakörökkel foglalkoztál az egyetemen, mik érdekeltek a legjobban?
G.A.: A csillagászat tekintetében alapképzés során galaxisok röntgenspektrumainak elemzésével foglalkoztam, mesterképzés alatt váltottam témát csillagaktivitásra. Az egyetemen megismertem és megszerettem a programozást, úgyhogy a csillagászat mellett sok programozással kapcsolatos órát végeztem el.
MCSE: Milyen fontos, nemzetközi eredményeket emelné ki az elmúlt 5-10 évből a témakörödben?
G.A.: A legújabb eredmény (vagy ebben az esetben hívhatjuk felfedezésnek is), ami eszembe jut, az ebben a hónapban jelent meg. A Napon régóta ismertek a II típusú rádiókitörések, amelyek a koronaanyag-kidobódásokkal járnak együtt. Ezek rövid események, amelyeknek a bekövetkezési idejét nem tudjuk előre. Úgyhogy sok mérés és szerencse kell a megtalálásukhoz minden csillagon, ami nem a Nap. A LOFAR rádiótávcső-hálózattal sikerült a történelem során először egy aktív csillagon is ilyen jelet találni.
A fiatal V1647 Ori csillag aktivitása
MCSE: Miként és hol dolgozol jelenleg?
G.A.: Jelenleg a CSFK STARK kutatócsoportjának vagyok a tagja, velük dolgozom együtt. Volt projektem, amelynek kapcsán méréseket végeztem a Piszkéstetői Obszervatóriumban, a legtöbb esetben azonban különböző űrtávcsövek (pl. TESS, a jövőben érkező Ariel) adataival, és archív adatokkal dolgozom.
MCSE: Vannak-e a távalti terved a következő 5-10 évre?
G.A.: A doktori dolgozat beadása után szeretnék itthon vagy külföldön posztdoktori pozíciót találni. Témában szeretnék a csillagaktivitáshoz közel maradni, itt az exobolygók és csillagaik karakterizálásában nagyon sok lehetőség rejlik.
