A 2,2 magnitúdós β (béta) UMi (Kochab) az egyik legközelebbi K színképtípusú
óriáscsillag (mint pl. az Arcturus vagy az α UMa), távolsága mindössze 130
fényév. A feltételezett változócsillagok katalógusában már évtizedek óta
szerepel, de olyan pontos mérések soha nem születtek még, amelyek alapján
periódusa és amplitúdója biztosan ismerhető lenne.
A teljes égbolt felvétele a SMEI három kamerájával.
A Coriolis műhold SMEI műszerét egyáltalán nem változócsillagászati kutatásokra
találták ki, fő célja ugyanis a Napból származó koronakitörések gázanyagának
követése közvetlen képalkotással. Ehhez három kamera készít folyamatosan CCD
kamerával rögzített fotókat a teljes égről, amelyeken így sok ezer
csillag képe is rögzül. Az elmúlt kb. egy évben több kutatócsoport is elkezdte
használni ezeket az adatokat fényes csillagok fotometriai vizsgálataira. A már több mint ezer napja működő műhold nagyjából a szabadszemes fényességű
csillagokra szolgáltat a fényességtől függően ezredmagnitúdós-századmagnitúdós
pontosságú adatokat kb. 100 perces időközönkénti folyamatos adatfelvétellel,
ami számtalan tudományos problémához tökeletes adatsort biztosít.
N.J. Tarrant (University of Birmingham) és munkatásai a β UMi adatsorát
vizsgálták meg konvektív (Nap típusú) rezgések kimutatása céljából. A Naptól
közel 500-szor nagyobb luminozitású β UMi esetében több napos periódusoknál
várhatók a konvektív mozgások által berezgetett csillag oszcillációi, amit
földfelszíni méréstechnikával kimutatni lényegében reménytelen feladat. Az
űrből, több éven át folyamatos mintavételezéssel viszont már van remény a
pulzációk kimutatására.
Három hónapnyi fénygörbe a β UMi SMEI-adataiból. A függőleges tengelyen a fluxus változásai vannak ezredrésznyi egységekben feltüntetve.
Mint azt a mellékelt fénygörbe jól mutatja, a kutatók sikerrel jártak.
A β UMi éves műszereffektusokra korrigált teljes fényváltozása
kb. ±0,5%-nyi ingadozás több periódussal, melyek közül a legjellemzőbb a
4,6 napos pulzáció. A fénygörbe analízise több rezgési módus egyidejű
gerjesztettségére utal, asztroszeizmológiai megfontolások pedig 1,3±0,3 MNap
tömegre vezetnek. A módusok élettartama kb. 3 hét, azaz nagyjából ennyi idő
után csillapodnak le a konvektív "bugyogás" által kiváltott rezgések, hogy
átadják helyüket újabb pulzációknak, nagyon hasonló periódusokkal.
Forrás: N.J. Tarrant és mtsai, 2008, A&A, 483, L43 (a Meteor szeptemberi számában megjelent hír bővített változata)
