A chilei 8 méteres déli Gemini-távcsővel egy nemzetközi csillagászcsoport oxigénizotópok rendellenes arányát figyelte meg különleges, hidrogénben rendkívül szegény
csillagokban. Noha a hidrogén az Univerzum leggyakoribb elemeként a "normális" csillagok anyagának általában 75%-át kiteszi, a frissen vizsgált objektumokban szinte nyomát sem lelni.
A tanulmányozott csillagok két csoportba, az ún. HdC és
RCB osztályba sorolhatók. A legfontosabb különbség köztük az, hogy az RCB csillagok
(amelyek az amatőrcsillagászok által közkedvelt R Coronae Borealis
változócsillag után kapták nevüket) időnként nagyon erős
elhalványodásokat mutatnak. Ennek oka az, hogy a hidrogénben szegény, szénben pedig gazdag csillag fénye elnyelődik és szóródik az általa korábban ledobott porfelhőben hirtelen kikondenzálódó, majd lassan eloszló
grafitszemcséken. A hasonló összetételű HdC csillagok
viszont nem dobnak le anyagot a külső burkukról, így nem mutatnak ilyen
elhalványodásokat.
A két fehér törpe összeolvadásával beindult nukleáris reakciók következtében jelentős méretnövekedésen esik át a születő szuperóriás csillag. (Jon Lomberg, Gemini
Obszervatórium)
A mostani vizsgálatok szerint viszont mindkét csoportban meglepően sok 18-as oxigénizotópot tartalmaznak a csillagok – több
ezerszer annyit, mint egy átlagos, Naphoz hasonló égitest. Ennek egyik lehetséges magyarázata lehet az a már 1984-ben javasolt elmélet, amely szerint ezeket a különleges csillagokat két,
hidrogénben amúgy is szegény fehér törpe összeolvadása hozhatja létre.
A két komponens mágneses fékeződés, illetve gravitációs hullámok
kisugárzása által közeledhet egymáshoz, míg végül teljesen egymásba olvadnak. A kataklizma során újra beindulnak az energiatermelő nukleáris reakciók és a kutatócsoport számításai szerint pontosan olyan oxigénizotóp-arány várható, mint amit megfigyeltek az észlelt mintában.
Másik lehetőség a magányos csillagok élete végén jelentkező ún. végső héliumvillanás, amikor a már majdnem fehér törpévé fejlődött csillagmaradvány felszíne alatt rendkívül heves nukleáris héliumégetés indul be, melynek eredményeként a külső rétegek felfúvódnak és lehűlnek – hasonlóan a RCB csillagok fizikai
tulajdonságaihoz. Azonban csupán két ilyen objektumot ismerünk a Tejútrendszerben (a
V605 Aql-t és a felfedezője nevét megörökítő Sakurai
Objektumát), azaz ennek az állapotnak az igen rövid élettartama nehezen
egyeztethető össze a HdC és RCB csillagok számával. Ámbár
különlegességükból kifolyólag utóbbiak sincsenek jelen túl nagy számban: mindösszesen 55 csillagot ismerünk e két csoportban
együttvéve…
Forrás:
Gemini sajtóközlemény, 2007. január