Akcióban a csillagkeletkezés

517

Minden csillag hatalmas csillagközi gáz- és porfelhők gravitációs
összehúzódása útján keletkezik.  Ahogyan ezt a megfigyelésekkel is
alátámasztott elméletek jelzik, a kialakuló, Napunkhoz hasonlóan kisebb
tömegű csillagok életük korai szakaszában a környezetükben levő
gázanyag fokozatos befogásával növekednek. Komoly probléma azonban,
hogy az elméletek szerint nem jöhetnének létre 8 naptömegnél nagyobb
csillagok, mivel az ilyen nagy tömegű objektumok intenzív kisugárzása
megakadályozza további anyag beáramlását. Az a tény, hogy mégis csak
léteznek ettől nagyobb tömegű, akár több tíz naptömeget kitevő
csillagok, az elméletek
komoly hiányosságára utal. Egyik lehetséges megoldás a kisebb tömegű
csillagok összeolvadása lehetne, de egy ilyen folyamathoz irreálisan
nagy csillagsűrűségre lenne szükség (akár egymillió csillagra
köbparszekenként).

Másik lehetséges megoldás, ha a csillag
körüli
anyagbefogási (akkréciós) tartomány nem gömbszimmetrikus. Amennyiben az
akkréció kialakít egy csillag körüli korongot, a
központi égitest sugárzásának jelentős része a koronggal való
kölcsönhatás nélkül, a rendszer szimmetriatengelye mentén szabadon
távozhat, azaz a korong továbbb táplálhatja a kialakuló objektumot.
Ezzel egyidőben a behulló anyag egy részét a tengelyek mentén kiáramló
sugárzás magával
ragadja, ami markáns kifújásokat hoz létre.

Fantáziakép
a G24 A1 objektum környezetéről. Megfigyelhető az akkréciós korongba
áramló gázanyag, a csillag körül örvénylő korong, illetve a tengelyek
mentén kiáramló anyag (Forrás: Bill Saxton, NRAO/AUI/NSF)

 
A
Nature szeptember 28-i számában Maria T. Beltran
(University of Barcelona) és kutatócsoportja a VLA (Very Large Array)
rádiótávcső-hálózattal elért eredményekről számolt be. Vizsgálataik
során a
Földtől mintegy 25000 fényévre levő, G24.78+0.08 jelű
csillagkeletkezési tartományt tanulmányozták a rádiószínkép vonalain
alapuló sebességmérésekkel. A mérések egy igen
fiatal, csillagszerű objektumokat tartalmazó halmazról készültek. Ennek
egyik tagja a G24 A1 jelű forró, O9.5 spektráltípusú csillag, amelyet
rendkívül kompakt, ionizált hidrogénfelhő vesz körül. Ennek megfigyelt
átmérője kisebb mint
0,2 ívmásodperc, ami az objektum távolságában 1500 Cs.E.-nél (kb. 224
milliárd kilométer) kisebb átmérőt jelent. Maga a csillag mintegy 20
naptömegű, fénykibocsátása 33000-szeresen múlja felül a Nap
fényteljesítményét. A mérések érdekessége abban rejlik, hogy először
sikerült egyidejűleg kimutatni a háromféle jellegzetes mozgást, azaz a
korong örvénylését, a korongból befelé irányuló gázmozgást, illetve a
korongra merőleges anyagkiáramlást. Bonyolult összjátékuk megerősíti,
hogy a nagy tömegű
óriáscsillagok keletkezésére alkotott akkréciós elmélet legalább nagy
vonalaiban helyes.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás