Földi ablak az Univerzum hideg tájaira

524

Újabb felmérés készült saját galaxisunk belső részéről, amely több ezer – eddig ismeretlen – sűrű, hideg "porcsomó" létét fedte fel. Ezek a helyek minden valószínűséggel új csillagok bölcsői. A jelentős időt felölelő programot a chilei Atacama-sivatagban található APEX távcsővel végezték el, amely 5100 méteres magasságban épült meg a Chajnantor-fennsíkon. LABOCA elnevezésű kamerája a németországi Max Planck Rádiócsillagászati Intézet legújabb, s egyben legnagyobb bolométere. A nemrégiben elkészült térkép az eddigi legnagyobb és legteljesebb felmérés, amely galaxisunk hideg poranyagát térképezi fel 1 milliméternél rövidebb hullámhosszon (tehát a szubmilliméteres tartományban). Az új katalógus támpontul szolgálhat majd a csillagászok számára, hogy érdekes objektumokat válogassanak a Herschel és az ALMA távcsövek számára.

A felmérés, amely sokatmondóan az ATLASGAL elnevezést kapta (Apex Telescope Large Area Survey of the Galaxy), a Tejútrendszer belső vidékét tárja fel. Ez a terület jelenleg is számos csillag születési helye – az ott található jelentős poranyag azonban optikai távcsöveink elől eltakarja ezeket a régiókat. Az eredmény valóban kolosszális, a térkép ugyanis az égbolt mintegy 95 négyzetfoknyi területét fedi le, magába foglalva a Tejútrendszer síkját mintegy 40 foknyi hosszan és 2 foknyi széles sávban.

A program vezető kutatója, Frederic Schüller (Max Planck Rádiócsillagászati Intézet) szerint az új térkép nem csupán a nagytömegű csillagok potenciális keletkezési helyeit térképezi fel, hanem galaxisunk belső vidékeinek nagyléptékű szerkezetéről is átfogó képet ad. Az új szubmilliméteres térkép a poranyag eloszlását mutatja, amely híven reprezentálja a főként molekuláris hidrogénből álló hideg gázanyagot is. A felmérés során több ezer sűrű porcsomót fedeztek fel, amely nagytömegű csillagok keletkezési helyéül szolgálhat.  Méretük néhány fényévnyi, tömegük azonban tíz, de akár ezerszerese is lehet a Napénak, amely nem csupán egyedi csillagok, hanem csillaghalmazok születéséhez is elégséges lehet.

Mindezen felül a térképen látható a diffúz poranyag sugárzása is, amely filamentáris szerkezetet követ és hidat alkot a különböző porcsomók között. A csillagkeletkezési régiók mellett a csillagközi anyag szerkezetében jelentős méretű "lyukak" is megfigyelhetők, amelyek szupernóva-robbanások helyét, valamint a nagytömegű csillagok szele által szétfújt anyagot is mutatják.

A Tejútrendszer síkja az ATLASGAL térképen. A színes képet az ATLASGAL 870 mikronos képéből (vörös), valamint az MSX műhold közép-infravörös tartományban készített felvételeiből állították össze (zöld, kék). A bemutatott térképen látható a Tejútrendszer középpontját körülvevő jelentős mértékű sűrű gázanyag, valamint feltűnőek az NGC 6357 es NGC 6334 csillagkeletkezési régiók. 

Forrás: www.astronomy.com – 2009. július 1.

Hozzászólás

hozzászólás