“Leporolt” képen a hatalmas csillagbölcső

133

Közel 8000 fényév
távolságban, a Skorpió csillagképben található az NGC 6357 néven
katalogizált, hatalmas gáz- és porfelhők által alkotott terület, amelyet angol nevéből lefordítva Homár-ködnek is neveznek. Az ESO VISTA-távcsövével a közelmúltban készített infravörös felvétel új arcát
mutatja meg az ismert csillagbölcsőnek. (A Chilében lévő távcsővel végzett égboltfelmérő
program során látható és infravörös tartományban készítenek felvételeket galaxisunk különböző régióiról.) Az alább látható képen a Homár-köd  egész máshogyan fest, mint ahogyan az optikai
tartományban megismertük, mivel az infravörös sugárzás áthatol
a porfelhőkön, melyek a látható fény nagy részét elnyelik.

 

Az NGC 6357 az ESO VISTA-távcsövének infravörös felvételén (ESO/VVV Survey)

A régió egyik fényes
csillagáról, amely Pismis 24-1 néven ismert, például eddig azt
gondolták, hogy az ismert legnagyobb tömegű csillag, mígnem
fény derült rá, hogy valójában három nagyon fényes és
hatalmas csillag közös rendszere. Az égitestek egyenként valamivel kisebbek, mint 100
naptömeg, azaz még így is galaxisunk legnagyobb tömegű csillagai közé tartoznak. A Pismis 24-1 trióját alkotó objektumok a
Pismis 24 csillaghalmaz legfényesebb tagjai, melyek mind ugyanabban
az időben keletkeztek az NGC 6357-ben.

A VISTA a valaha épített egyik legjelentősebb égboltfelmérő távcső, amelyet arra
terveztek, hogy az infravörös tartományban térképezze fel az eget. A VVV (VISTA Variables in the Vía Láctea) program – melynek keretében a most közölt felvétel is készült – a bulge közepét, valamint Tejútrendszer síkjának egy
kis részét vizsgálja.  Ezáltal egy olyan adatbázis jöhet majd
létre, amely nagyban segíti a kutatókat a Tejútrendszer
eredetének, szerkezetének, valamint korai állapotának tanulmányozásában.

Az NGC 6357 látható tartományban, a DSS2 égboltfelmérés képén (balra), összehasonlítva a VISTA infravörös felvételével (ESO/VVV Survey/Digitized Sky Survey 2/D. Minniti).

Az NGC 6357 egy
részét optikai tartományban korábban már többek között a Hubble-űrtávcsővel és a VLT-vel is megfigyelték.
Összehasonlítva ezeket az új, infravörös
képpel, feltűnő különbségeket lehet észrevenni. Az infravörös
tartományban a vörös színű hidrogénfelhők alig látszanak, ugyanakkor
a rózsaszínesnek jelzett, indákként kinyúló gázfelhők csak ebben a tartományban tűnnek elő.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás