Protocsillag növekedés közben

2300

Az MWC 147 katalógusjelű objektum 2600 fényévre található tőlünk a Monoceros (Egyszarvú) csillagképben, s az ún. Herbig Ae/Be típusú csillagok közé tartozik. Ezek tömege a Napénak néhányszorosa, s folyamatosan nő a körülöttük lévő por- és gázkorongból beszippantott anyag révén. Az MWC 147 fél millió évesnél is fiatalabb. Csak az összehasonlíthatóság kedvéért: ha a 4,6 milliárd éves Napunkat egy negyvenes évei elején járó embernek feleltetjük meg, akkor ez az objektum egy mindössze 1 napos csecsemő. Meg kell persze azt is említeni, hogy csak körülbelül 35 millió évet fog élni, mivel tömege a Napénál jóval nagyobb, annak 6,6-szorosa. Ismét a párhuzamot használva: az MWC 147 csecsemő a Nap ember 80 éves várható életkorával szemben
sajnos csak 100 napot fog megérni.

Egy 200 mm-es objektívvel készült nagylátószögű felvétel az NGC 2247 csillagkeletkezési területről. Az MWC 147 csillag a kép bal felső részén látható sötét köd közelében van, a nagytömegű csillagokból álló Monoceros OB1 asszociáció tagja. Az R, G, B és Hα szűrőkkel készült felvételek számítógépes kombinálásával előállított kép teljes expozíciós ideje meghaladta a 16 órát.
[Stéphane Guisard, ESO]

Az MWC 147 objektumhoz hasonló csillagok közvetlen környezetének morfológiája, szerkezeti felépítése máig vita tárgyát képezi. Ismerete azonban feltétlenül fontos a csillagok és esetleges bolygóik kialakulásának jobb megértéséhez.

A probléma vizsgálatához Stefan Kraus (Max-Planck-Institut für
Radioastronomie, Bonn) és munkatársai a négy darab 8,2 méteres
teleszkópból álló VLT távcsőegyüttest használták ún. interferometrikus módban. A mérések során kettő, illetve három távcső által gyűjtött fényt kombinálták a MIDI és az AMBER műszerekkel a jobb térbeli felbontás eléréséhez. A MIDI 8 és 13, míg az AMBER 1 és 2,4 μm közötti hullámhosszakon üzemel. Az infravörös adatok alapján először vált lehetővé egy Herbig Ae/Be csillag körüli porkorong méretének különböző hullámhosszakon való meghatározása, illetve a korongbeli hőmérsékleteloszlás feltérképezése a csillagtól mért távolság függvényében. A közeli infravörös mérések néhány ezer fokos anyag jelenlétét jelzik a korong belső részén, míg a hosszabb infravörös hullámhosszakon nyert adatok hidegebb porra utalnak a diszk külső tartományaiban.

Fantáziarajz az MWC 147 közvetlen környezetéről a VLT interferométerrel kapott adatok alapján. A metszetben a fiatal csillag körüli korong felépítése is jól látható. A diszk a látóiránnyal körülbelül 50 fokos szöget zár be.
[ESO]

Az eredmények azt jelzik, hogy kifele haladva a korongban a
hőmérséklet jóval meredekebben csökken, mint ahogyan a jelenlegi
modellek ezt jósolják, így a rendszer közeli infravörös tartományban detektált emissziójának forrása csak a csillag közvetlen szomszédsága, 200-300 millió kilométeres környezete lehet. Emiatt ebben a tartományban por sem létezhet, hiszen a nagyon erős sugárzás gyorsan felmelegíti, s végül szétrombolja a porszemcséket.

Kraus szerint részletes numerikus modellezésük azt mutatja, hogy a mérési eredményekre nem csak a korong külső poros része nyomja rá a bélyegét, hanem a diszk belső, forró gázt tartalmazó tartományaiból származó emisszió is. Ezek szerint a korong nem egy passzív képződmény, "tevékenysége" nem merül ki a csillag sugárzásának egyszerű konverziójában. A diszk nagyon is aktív, benne az anyag folyamatosan áramlik a külső régiókból a belső, csillaghoz közeli tartományokba. A modellszámítások szerint a korong mérete körülbelül 100 csillagászati egység, s belőle évente körülbelül 7 milliomod naptömegnyi anyag áramlik a rendkívül fiatal csillagra.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal c. folyóiratban fog megjelenni.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás