Születésnapi ajándék a Hubble Űrtávcsőtől

1901

Az η (éta) Carinae-köd (NGC 3372) az égbolt egyik legszebb – sajnos csak a déli félgömbről, a Carina (Hajógerinc) csillagképben látható – objektuma, s egyben Tejútrendszerünk egyik legnagyobb méretű ionizált hidrogénfelhője. A kb. 7500 fényévnyire lévő köd igen aktív csillagkeletkezési régió, melyben több mint egy tucat fiatal, 50-100 naptömegű forró óriáscsillag található, köztük Galaxisunk egyik legnagyobb tömegű és legnagyobb abszolút fényességű csillagával, a névadó η Carinae-vel. Utóbbi heves tömegvesztési folyamatok révén többször fellángolt az elmúlt évszázadokban – a legmarkánsabb nagy kitörés az 1835-1855 közötti időszak volt, amikor az egész égbolt második legfényesebb csillagaként ragyogott!

Az április 24-én felbocsátásának 17. évfordulóját ünneplő Hubble Űrtávcső történetének egyik legnagyobb méretű panorámaképét készítette el az η Carinae-köd centrális vidékéről. A 48 képkockából összeállított felvétel a gázfelhő mintegy ötven fényév átmérőjű területét mutatja be, s ezzel rendkívül részletes betekintést nyújt a csillagkeletkezés igen heves folyamataiba.

A régió első csillagai kb. három milliárd évvel ezelőtt keletkeztek egy hideg molekulafelhő összesűrűsödése révén. A fiatal, forró óriáscsillagokból érkező erős ultraibolya sugárzás, valamint az igen nagy sebességű anyagkiáramlások folyamatosan szétdarabolják a felhőt, ezzel dinamikusan változó környezetet hozva létre annak belsejében. Az első csillagok intenzív tevékenységének köszönhetően a kialakult központi "üreg" körüli hideg hidrogéngáz folyamatosan melegszik és sűrűsödik – ez pedig újabb csillagkeletkezési fázis beindulását segíti elő.


Az
η Carinae-köd forrongó belseje; a vörös szín a kén, a zöld a hidrogén, a kék pedig az oxigén emissziójára utal
(forrás: NASA, ESA, Hubble Heritage Survey és N. Smith (UCLA, Berkeley))

Röviden azért emlékezzünk meg a születésnapos Űrtávcső teljesítményéről is, hiszen a csillagászati kutatások talán legsikeresebb eszközéről van szó. Pályafutása eddigi 17 éve alatt – amely során mintegy százezerszer kerülte meg bolygónkat – a HST több mint 25 ezer objektumot vizsgált, melyekről közel 800 ezer mérési adatot és félmillió képet készített. Ez összesen kb. 30 TB (terabájt) adatmennyiséget jelent, azaz átlagosan napi 66 GB információt. A Hubble által szolgáltatott képek, mérések már eddig is csaknem 7000 publikációt eredményeztek, s még rengeteg a feldolgozásra váró adat.

A Hubble Űrtávcső forradalmi megújulást eredményezett a csillagászatban; ráadásul már csak bő másfél évet kell eltöltenie a világűrben, hogy elnyerje a "minden idők legtovább működő űrtávcsöve" címet – ezt jelenleg még az International Ultraviolet Explorer (IUE, 1978-1996) birtokolja.

Források:

STScI-PR-2007-16
www. spaceflightnow.com

Hozzászólás

hozzászólás