Aszteroidapor szennyezi a fehér törpéket

512

A legtöbb ma ismert exobolygó fősorozati csillag, azaz olyan objektum körül kering, amely még "élete teljében" van. Évmilliárdok múlva azonban ezek a csillagok is elfejlődnek és a vörös óriás fázison keresztül végül lassan kihunyó fehér törpeként fogják befejezni pályafutásukat. A fehér törpék légköre vagy hidrogénből vagy héliumból áll és elvileg egyáltalában nem tartalmaz ezeknél nehezebb, a csillagászati terminológiában egységesen fémeknek nevezett kémiai elemeket. Egy új kutatás azonban rávilágít arra, hogy ez nem mindig van így, bár az ok nem a csillag fejlődésének eddig esetleg kellően nem ismert részleteiben keresendő.

Boris Gaensicke (University of Warwick) nagy távcsövekkel rögzített színképek alapján több fehér törpe légkörében is azonosított a Földön gyakori elemeket, például oxigént, magnéziumot, szilíciumot és vasat. Infravörös megfigyelésekből jól ismert, hogy a fehér törpék egy kicsiny hányada körül hasonló porkorong figyelhető meg, mint ami a fiatal csillagokat övezi. Míg azonban ez utóbbi esetben a diszkek a csillagkeletkezés természetes melléktermékei – ráadásul a bolygórendszerek alapanyagai -, a fehér törpéknél az elképzelés szerint más az eredetük.

Fantáziarajz egy fehér törpe körül elporladó aszteroidáról.
[NASA/JPL-Caltech]

Az elmélet szerint egy fehér törpe rendszerében (láthatatlan) bolygó(k) által okozott perturbációk aszteroidákat állíthatnak olyan pályákra, melyek a csillaggal történő ütközésben végződhetnek. A kisbolygók azonban már korábban megsemmisülnek, ugyanis a fehér törpe árapály-ereje még azelőtt darabokra szaggatja őket, mielőtt belehullanának, létrehozva így a már említett porkorongot a csillag körül. Ez a por aztán a fehér törpe légkörébe áramlik, nehéz elemekkel "beszennyezve" azt. Az akkréciós ráta a becslések szerint az  egymillió kg/s sebességet is elérheti. Gaensicke szerint a befogott poranyag minimális, már detektálható spektrumvonalakat eredményező mennyisége valahol a Ceres és a Plútó tömege között változik. Másrészt ha ennél sokkal több – mondjuk földtömegnyi – anyag áramlana a fehér törpe légkörébe, akkor a színképben már annyi fémvonal látszana, hogy ezek miatt praktikusan nem lehetne felismerni, hogy egyáltalán fehér törpéről van szó. A fémtartalom spektrumvonalak alapján történő mérésével tehát következtetni lehet a csillag körüli poranyag mennyiségére is.

Az eredményeket részletező előadás a brit National Astronomy Meeting-en hangzott el Manchesterben.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás