Az ausztrál Parkes/Murriyang teleszkóp szokatlan rádiójeleket fogott egy erős mágneses térrel rendelkező, korábban szunnyadó csillagból, egy magnetárból. A Nature Astronomy című lapban megjelent tanulmányukban a kutatók a bonyolult viselkedésű, XTE J1810-197 jelű magnetár rádiósugárzását elemezték.
A magnetárok neutroncsillagok, a Világegyetem legerősebb mágnesei. A nagyjából 8 ezer fényévre lévő XTE J1810-197 van közülük a legközelebb a Földhöz. Az általa kibocsátott fény cirkulárisan polarizált. Marcus Lower, az ausztrál CSIRO munkatársa szerint a magnetáron végzett legújabb kutatások váratlan és meglepő eredményre vezettek.
„Más magnetárok rádiósugárzásával ellentétben ez az égitest elképesztő mennyiségű, gyorsan változó, cirkulárisan polarizált sugárzást bocsát ki. Még sosem láttunk ehhez hasonlót.” – mondta Lower.
A tanulmány társszerzője, Manisha Caleb (University of Sydney) a magnetárok kutatásával foglalkozik. „Ennek a magnetárnak a sugárzása arra utal, hogy a csillag felszínén végbemenő kölcsönhatások sokkal összetettebbek, mint azt a korábbi elméletek sejttették.” A magnetárok rádióimpulzusainak érzékelése már önmagában ritka: az XTE J1810-197 egyike annak a maroknyi magnetárnak, amely ilyen jeleket bocsát ki. Egyelőre nem tudjuk, miért viselkedik a többihez képest ennyire eltérően ez az égitest, de a kutatóknak van egy elméletük.
„Az eredményeink arra utalnak, hogy a magnetár mágneses pólusa fölött szuperforró plazma található, ami polárszűrőként viselkedik.” – mondta Lower. „Azt még ki kell derítenünk, hogy pontosan hogyan csinálja.”
Az XTE J1810-197 rádiósugárzását először 2003-ban fedezték fel. Ezután több mint egy évtizeden át csendes volt. A jeleket csak 2018-ban, a Jodrell Bank Obszervatórium 76 méteres Lovell-teleszkópjával észlelték ismét, majd a Murriyang rádióteleszkóppal végeztek kulcsfontosságú megfigyeléseket róla. A 64 méteres teleszkóp a világ legmodernebb, ultranagy sávszélességű vevőjével van felszerelve, amit a CSIRO mérnökei terveztek. A műszer rendkívül precíz méréseket tesz lehetővé az égitestek, főként a magnetárok megfigyelésekor, mivel képes a legapróbb fényesség- és polarizációs változásokat is érzékelni a rádiófrekvenciák széles skáláján.
Az ehhez hasonló magnetárok tanulmányozása betekintést nyújt az olyan extrém és különleges jelenségek működésébe, mint a plazmadinamika, a röntgen- és gammakitörések, valamint az esetleges gyors rádiókitörések.
Az eredményeket közlő tanulmány a Nature Astronomy című lapban jelent meg.
Forrás: CSIRO
