Egy meglepően pontos hosszútávú előrejelzés szerint 63 év múlva, 2083. körül látványos nóvajelenségben gyönyörködhetünk majd éjszakánként.
A Nyíl csillagképben található, meglehetősen halvány, közepes méretű távcsővel is épp csak megpillantható V Sagittae (V Sge) csillagrendszer sorsa meg van pecsételve. Ezt a kataklizmikus változócsillagot (CV) egy fehér törpe és egy hozzá közeli pályán keringő közönséges csillag alkotják. A fehér törpe felszínére folyamatosan anyag áramlik a kísérőcsillagról. Az ilyen rendszerekben különféle kitörési jelenségek fordulhatnak elő, amelyek azonban általában előrejelezhetetlenek.
Az anyagáramlás instabilitásai miatt a fehér törpe körül képződő anyagbefogási korongról időnként megszaladó ütemben zúdulhat hidrogéngáz a fehér törpére, ami jelentős, ám rövid ideig tartó felfénylést okoz. Ez a törpenóvának nevezett kitörés a korong gázanyagának pótlását követően újra és újra megismétlődhet. Ha a fehér törpe felszínén kellő mennyiségű hidrogéngáz gyűlik össze, abban beindulhat a hidrogénfúzió. Ez a nóvakitörés, ami még jelentősebb felfényléssel jár, és szintén megismétlődhet akár történelmi időskálán is. De megtörténhet az is, hogy a fehér törpe tömege az anyagátadás következtében meghaladja azt a kritikus küszöbértéket, ami fölött a csillag középpontjában beindul a szén magfúziója. Ha ez bekövetkezik, a csillag katasztrofikus körülmények között megsemmisül. Ilyenkor Ia típusú szupernóvát láthatunk.
A V Sge esetében azonban egy negyedik jelenség, egy vörös nóva kialakulására számítanak a csillagászok. Ennek csúcsfényessége a nóváké és szupernóváké közé esik. Az Amerikai Egyesült Államokban működő Louisianai Állami Egyetem csillagászai a V Sge archív megfigyeléseit vizsgálták mintegy 130 évre visszamenőleg, és azt találták, hogy a rendszer fényessége az 1890-es évek óta a 10-szeresére nőtt. A fényesedést az anyagátadás ütemének exponenciális növekedése magyarázhatja, amit pedig a két csillag keringési pályájának zsugorodásával indokolnak az asztrofizikusok. Minthogy a rendszer fényessége a számítások szerint 89 évente megkétszereződik, a folyamat egészen hamar katasztrófába torkollhat. Az egyre gyorsuló események végén a két csillag összeolvad. A fehér törpére hulló hatalmas mennyiségű anyagot rendkívül forróra fogja hevíteni annak felszabaduló gravitációs potenciális energiája. Ez nagyon erős csillagszelet és óriási fényességet fog biztosítani a létrejövő csillag életének első néhány hónapjában. Mindez a számítások szerint 63 év múlva, 2083-ban következhet be. Az előrejelzés bizonytalansága azonban ±16 év, úgyhogy még ne írjuk be a naptárba!
Az összeolvadó csillag átmenetileg a legfényesebb lesz a galaxisunkban és a földi égbolton is. Egy-két hónapon keresztül túl fogja ragyogni a jelenleg legfényesebb Szíriuszt, de még a Vénusz fényességét is megközelítheti. Végül az összeolvadó csillagkettősből egy vörös óriás marad vissza. Szegény jól megérdemelt nyugdíjas éveit töltő fehér törpecsillag pedig, mintha csak visszamenőleg pármillió évvel megemelték volna a nyugdíjkorhatárt, kénytelen lesz újból aktív dolgozó csillagként, atommagfúzióból fenntartani magát.
Forrás: Phys.org, NewScientist