A 160 ezer fényév távolságban lévő Nagy Magellán-felhőben 3000 évvel
ezelõtt felrobbant egy szupernóva, aminek maradványát ma az N132D
jelzésű ködösségként figyelhetjük meg. A látványos halállal kimúlt
csillag tömege becslések szerint 10-15 naptömeg lehetett. A robbanás
során a csillag anyagának túlnyomó része kilökődött és mára jól
megfigyelhető táguló gázfelhőt hozott létre. Az objektum érdekessége,
hogy a szupernóva szülőcsillagát sűrű csillagközi anyag övezte, amit a robbanás lökéshulláma nem hagyott érintetlenül.
A Hubble Űrtávcső és a Chandra röntgenműhold kombinált felvételén
összetett szerkezetű ködfelhők világítanak. A kép közepétől kicsit
jobbra, a sarló alakú ködösség a szétrobbant csillag után maradt felhő,
aminek rózsaszín és bíbor árnyalatú részei a hidrogén és az oxigén
látható fényű sugárzását mutatják. A kép bal oldalán levő, patkó
formájú terület kékes színei a Chandra röntgenműhold által detektált
sugárzás eloszlását mutatják. A röntgenfénylés azt jelzi, hogy a
gázfelhő nagyon magas hőmérsékletre, kb. 10 millió fokra felhevült,
amit a szupernóva-robbanást 2000 km/s sebességgel elhagyó lökéshullámmal lehet
megmagyarázni: miközben végigfut az egykori szupernóvát övező
csillagközi anyagon, kölcsönhatásuk eredményeképpen alakul ki a több milló fokos hőmérséklet.
Forrás: newscientistspace.com 2005.10.04.