Föld méretű fehér törpék oxigén légkörrel

770

Bizonyára sokakban ötlik fel az élet lehetősége az oxigént tartalmazó légkör hallatán, azonban sajnos le kell hűtsük a kedélyeket: ezek a különleges égitestek nagytömegű csillagok maradványai, amelyek már elhasználták hidrogénből, héliumból és szénből álló üzemanyagkészletüket. Az elméleti modellek szerint a 7 és 10 naptömeg közötti anyagmennyiséggel rendelkező csillagok életük végén vagy az imént említett fúziós alapanyagok teljes elhasználtával egy oxigénben rendkívül gazdag maggal rendelkeznek vagy neutroncsillaggá roppannak össze egy látványos égi tüzijáték, egy szupernóvarobbanás során. A két frissen talált objektum, az SDSS 0922+2928 és az SDSS 1102+2054 jelű csillagok azért fontosak a modellek megerősítésében és pontosításában, mert az eddig ismert fehér törpék hidrogénből és/vagy héliumból álló külső burkai elfedték előlünk a magot.


Ahogy a fantáziarajzon is látható egy fehér törpe mérete összevethető a Földével – ámbár ebbe a térfogatba a Napéhoz közeli anyagmennyiség van belezsúfolva elképesztő sűrűséggel párosulva. [ESA/NASA]

A törpékre rátaláló csapatot vezető Boris Gänsicke (University of Warwick) szerint az ilyen nagy felszíni oxigénbőséget felmutató csillagoknak minden bizonnyal a csupasz oxigén-neon magját látjuk, emellett a két törpe valószínűleg osztályának legnagyobb tömegű "előcsillagaival" (progenitoraival) rendelkezett. A jelenlegi modellek szerint  az ilyen, oxigén-neon maggal bíró fehér törpéknek vastag, szénből álló külső rétegük van, ami megakályozza a nagy mennyiségű oxigén felfelé történő diffúzióját. De a számítások arra is utalnak, hogy a szénréteg vastagsága egyre csökken, ahogyan egyre közelebb jutunk a progenítor tömegének felső korlátjához, ahol még képesek a csillagok fehér törpeként és nem szupernóvaként végezni. A kutatási eredmények szerint a 400, illetve 220 fényévre lévő SDSS 0922+2928 és az SDSS 1102+2054 a mag összeomlását éppen csak elkerülő csillagok maradványai, ennek megfelelően a két törpe is – osztályához képest – nagyon nagy tömegű lehet, azonban a jelenleg rendelkezésre álló adatokból ezt nem tudjuk meghatározni.

Az eredményeket részletező szakcikk a Science folyóiratban jelent meg.

Forrás: Astronomy Now Online, 2009. november 12.

 

Hozzászólás

hozzászólás