Jelenleg a Naprendszerben fellelhető és a Föld körül keringő mesterséges holdak naponta átlagosan egy gammakitörést észlelnek. Ezen kitörések egyik fajtájának feltételezett forrása a nagyon nagy tömegű csillagok szupernóva-robbanása. Az összeroskadó csillagmagból létrejövő hipernóvának, mint magyarázó modellnek helyes voltára már meggyőző bizonyítékot kaptunk 9 évvel ezelőtt. 2003. március 29-én a GRB 030329 jelű gammakitörés hozzánk eléggé közel villant fel ahhoz, hogy az eseményt követő megfigyelések a kitörések titkának megoldásához közelebb vezethessenek. A kitörést követő utófény optikai színképe csaknem azonos volt az 1998-ban megfigyelt SN1998bw szupernóváéval. Ezen túlmenően a röntgentartományban észlelő mesterséges holdak a lökéshullám által összenyomott és felhevített oxigén ugyanolyan jellemzőit találták, mint amilyenek a szupernóvákban figyelhetők meg. Így a csillagászoknak sikerült egy viszonylag közeli, 2 milliárd fényév távolságú gammakitörés utófényét megfigyelni, amelyik igen hasonló volt egy szupernóváéhoz. Az említett két eseménnyel együtt 2012 elejéig összesen öt olyan gammakitörést figyeltek meg a kutatók, amelyek helyén a kitörés után pár nappal szupernóva-robbanást is észleltek.
Az elmúlt hónapban sikerült egy újabb, ezekhez hasonló jelenséget megfigyelni. Az április 22-én felfedezett kitörést, mely értelemszerűen a GRB120422A nevet kapta, a Swift gammakitörés-megfigyelő műhold fedezte fel. A 2004-ben felbocsátott Swift eddig több száz gammakitörést figyelt meg. Ezek közül mintegy harmaduknak ismerjük a távolságát. A megfigyelt robbanások többsége 8-13 milliárd fényév távolságra történt. De a „közelebbi” kitöréseket is csak néhány napig vagyunk képesek az óriástávcsövekkel megfigyelni. Bár a többségük szülőgalaxisát sikerül megfigyelni, eddig csak néhány esetben sikerült szupernóvát is észlelni a csillagászoknak. Ezért nagy jelentőségű az újabb felfedezés.
A GRB 120422A kitörést a tőlünk 3,3 milliárd fényévre lévő 21 magnitúdós halvány galaxisban fedezték fel. A galaxis és a kitörés vöröseltolódása, tehát távolsága megegyezik (0,283). A szupernóva, mely az SN2012bz nevet kapta, a napokban éri el maximális fényességét. További megfigyelése a Hubble Űrtávcsővel, valamint a világ legnagyobb teleszkópjaival segíthet megérteni a fizikai kapcsolatot a gammakitörések és a hipernóvák között. Nem tudjuk, hogy minden hipernóva gammakitöréshez vezet-e, de a csillagászok úgy gondolják, hogy minden 100 000 szupernóvára jut egy hipernóva. Ez napi egy kitörést jelent, ami nagyjából annyi, amennyit megfigyelünk. Csaknem bizonyos, hogy a csillag magja, amely egy hipernóva közepén van, elegendően nagy tömegű ahhoz, hogy fekete lyukká roskadjon össze, így minden megfigyelt gammakitörés egy fekete lyuk megszületését jelzi.
Forrás: http://gcn.gsfc.nasa.gov/gcn3_archive.html