Impozáns, de veszélytelen látványosság lehet a T Pyxidis szupernóva-kitörése

1123

(Cikkünket az eredeti közlemény időközbeni módosulását követve 2010. január 11-én 20:15-kor javítottuk.)

A szupernóva-robbanások megszokott események a galaxisok életében. Saját Tejútrendszerünkben is számos ilyen esemény történt, extragalaxisokban pedig évente több százat sikerül megfigyelni. Két alapvető típusban fordulnak elő: a nagy tömegű, fiatal és magányos csillagok összeomlásakor, illetve kettős rendszerekben élő törpecsillagok robbanása során.

Ilyen törpecsillag a T Pyxidis rendszer egyik tagja. A fehér törpe a déli égbolton látható Pyxis (Tájoló) csillagkép tagja, amelynek társa egy, Napunkhoz hasonló közönséges csillag. A fehér törpe azonban, amely valójában egy kiégett csillag magja, olyan közel helyezkedik el társához, hogy folyamatosan gázanyag áramlik át felszínére. Ennek következtében átlag 20 évente a felgyülemlett gáz eléri a kritikus sűrűséget és mennyiséget, így a csillag felszínének egy része a nóvakitörésként megfigyelhető esemény során felrobban. Ilyen visszatérő nóvakitöréseket sikerült észlelni 1890-ben, 1902-ben, 1920-ban, 1944-ben és végül 1967-ben. Azóta azonban nem történt ilyen esemény, ennek oka pedig a mai napig ismeretlen. Azonban az azóta üzemen kívül helyezett IUE (International Ultraviolet Explorer) szonda adatai szerint a csillag élete vége felé közeledik, és hamarosan nóvakitörés helyett valódi, nagy energiájú szupernóvaként robbanhat fel.

 

Fantáziakép a társcsillagától anyagot elszívó törpecsillagról

Ez a robbanás akkor következik majd be, amikor a folyamatosan befogadott anyag révén a csillag átlépi a kritikus, ún. Chandrasekhar-határt, ami körülbelül 1,4 naptömegnek felel meg. A bekövetkező szupernóva-robbanás teljesen megsemmisíti majd a csillagot, és hatalmas mennyiségű energiát sugároz ki. A szonda adatai szerint a csillag már nagyon közel jár ehhez a határhoz, és továbbra is anyagot fogad be társától. Ugyanakkor sikerült megállapítani, hogy a bekövetkezett nóvakitörések során is kevesebb anyag dobódott ki a csillagból, mint amennyit befogadott, így tömegének növekedése folyamatosnak tekinthető.

A T Pyxidis pedig igen közel, 1000 parszeken (3260 fényéven) belül helyezkedik el. A csillag robbanása során felszabaduló hatalmas energia révén roppant látványos, fényes vendégcsillagként lenne megfigyelhető az égbolton. Az ilyen típusú robbanások nagy energiakibocsátását jellemzi, hogy az Orion csillagkép ismert csillagóriása, a Napunknál több százszor nagyobb átmérőjű vörös szuperóriás Betelgeuse II-es típusú szupernóva-robbanása jóval csekélyebb látványossággal szolgálna csupán.

Az elkövetkező egymillió év alatt a Galaxis forgása során Naprendszerünk azonban várhatóan még távolabbra sodródik a várható katasztrófa helyszínétől.

Forrás: Astronomy Now Online, 2010. január 5.

Hozzászólás

hozzászólás