Szupernóva-kitörés a szomszédban

2382

A következő hetekben akár egy kisebb távcsővel is megfigyelhetjük az utóbbi évek egyik legfényesebb szupernóváját – egy különleges, közeli galaxisban bekövetkezett csillagrobbanást.

2014. január 21-én egy új szupernóva tűnt fel a közeli (mindössze 3,5 Mpc, vagyis 11,4 millió fényév távolságban levő), M82 jelű galaxisban. Az 1987. február 24-én a Nagy Magellán-felhőben – 168000 fényév távolságban – fellángolt és szabad szemmel is láthatóvá vált, II-es típusú szupernóva után az M82 egyelőre Ia típusúnak tűnő szupernóvája lehet az egyik legfényesebb, kisebb távcsővel is látható csillagrobbanás. Az előzetes várakozások szerint az SN 2014J jelzésű új csillag a következő napokban még fényesedni fog, ezért a láthatóságára vonatkozó optimizmus nem indokolatlan.

sn2014j_felfedezo_felvetel
A felső kép az M82 jelű galaxis megszokott képe, az alsó képen a jelzések az új szupernóvára mutatnak. Forrás: UCL/University of London Observatory/Steve Fossey/Ben Cooke/Guy Pollack/Matthew Wilde/Thomas Wright.

A szupernóva felfedezése a véletlen műve volt, ugyanis január 21-én a University of London diákjai éppen csillagászati laborgyakorlatot akartak tartani az egyetem obszervatóriumában egy 35 cm-es teleszkóppal. Az időjárás viszont nem volt kedvező, ezért még mielőtt teljesen beborult volna, a fátyolfelhőkön keresztül megpróbáltak legalább egy használható CCD felvételt készíteni egy jellegzetes objektumról. A választás a Nagy Medve csillagképben található M82-es galaxisra esett. A döntés szerencsésnek bizonyult, ugyanis a lehangolóan kezdődő megfigyelési gyakorlat az oda nem illő csillag felismerése után nyomban egy fontos felfedezés izgalmas élményévé változott. Amikor egy kéznél levő, másik távcső segítségével sikerült kizárni, hogy az M82-ben látszó fénypont nem a CCD hibája, vagy kozmikus sugár nyoma, vagy éppen odatévedt kisbolygó, beindult a szokásos folyamat: más csillagászok és csillagvizsgálók értesítése távirati úton. Nem sokkal később már az Új-Mexikóban található Apache Point Obszervatórium 3,5 méteres teleszkópja vizsgálta az új csillag színképét, és rövidesen kiderítette, hogy egy korai kitörési stádiumban levő Ia típusú szupernóváról van szó, amely még sokat fog fényesedni.

ulo_c14
A felfedezők munkaeszköze: a London University 35 cm-es oktató távcsöve. Fotó: UCL MAPS/O. Usher.

A következő órák megfigyelései, melyek már az USA nagy obszervatóriumaiban készültek, megerősítették a felfedezést, és az objektum Ia besorolását is.

Mivel az M82-es galaxis híres arról, hogy igen sok csillagkeletkezési területet tartalmaz, felvetődik a kérdés, hol és miért volt ideje a SN 2014J előcsillagának végigjárni a fehér törpévé válás sok milliárd éves útját ilyen dinamikus környezetben.

Az Ia szupernóvák ugyanis a jelenlegi tudásunk szerint olyan elfejlődött fehér törpe csillagok robbanásai, melyek a környezetükből, vagy társcsillagukról anyagot gyűjtenek be, és amikor tömegük átlépi a Chandrasekhar-határt  (a  Nap tömegének  1,44-szeresét), egy hatalmas termonukleáris robbanás során kifényesednek és szétszakadnak. Mivel a robbanás egy pontosan ismert tömeghatár átlépésekor következik be, a felszabaduló energia, és így a szupernóva abszolút fényessége is jól meghatározott érték, tehát az Ia típusú szupernóvák látszó fényességéből pontosan meghatározható a távolságuk. Ezért az Ia szupernóvák az Univerzum mérföldköveinek tekinthetők, és minden rájuk vonatkozó új adat, vagy ismeret a kozmikus távolságskála pontosítását és megbízhatóságának javulását eredményezi. Egy közelinek tekinthető galaxisban felrobbanó példány ebből a szempontból különösen fontos, hiszen sokféle műszerrel megfigyelhető, ebből pedig pontos fizikai jellemzés válik lehetővé. Várható, hogy a következő hetekben rengeteg új ismeretre teszünk szert az M82 szupernóvájáról, s ezekről később újabb cikkben fogunk beszámolni.

Forrás: University College London News

Hozzászólás

hozzászólás