A COROT műhold első exobolygója

992

Megérkeztek az első eredmények a 2006 decemberében felbocsátott űreszközről. A COROT felfedezte az első exobolygóját, egy távoli csillag körül keringő óriásplanétát, illetve nem várt pontossággal detektált csillagrezgésekre utaló "szeizmikus" információkat egy Naphoz hasonló csillagról.

A COROT misszió a CNES (Centre National d’Études Spatiales, Francia Űrügynökség) projektje, melyben tevékenyen részt vállal az ESA (European Space Agency) is. A küldetés célja kettős: Egyrészt ez az első űrmisszió, melyet teljes egészében a Földhöz hasonló exobolygók kutatásának szentelnek, másrészt a fő feladat mellett elvégzi a Naphoz hasonló csillagok belső szerkezetére vonatkozó első átfogó felmérést is. A szakemberek mindkét célt a vizsgálatba bevont csillagok fényváltozásának rendkívül pontos mérésével valósítják meg. Az első eredmények várakozásokhoz képest is meglepő pontossága arra enged következtetni, hogy az űreszköz alkalmas lesz földméretű, vagy még annál is kisebb kőzetbolygók detektálására, illetve ezen túl még információt nyújthat a kémiai összetételükről is.

A COROT az exobolygók keresésére az ún. tranzit-módszert alkalmazza. Ennek lényege, hogy a csillag fényében azt a nagyon kicsiny csökkenést keresik, amit az okoz, hogy a (feltételezett) kísérője elhalad előtte. Természetesen a módszer alkalmazhatóságához az kell, hogy a bolygó pályasíkját majdnem éléről lássuk, azaz valóban periodikusan a napja elé kerüljön.

A tranzit-módszer lényege: a csillag fényessége csökken, amint a kísérője elhalad előtte, s a sugárzó felszín egy kis részét kitakarja.

A csillagok belső szerkezetének felderítése (ezzel az ún. asztroszeizmológia foglalkozik) szintén a fénygörbéjük tanulmányozásával lehetséges. A látszó fényességben megfigyelhető oszcillációk oka ugyanis a csillag rezgése. Ezen oszcillációk analizálásával információ szerezhető a csillagok belsejében haladó mechanikai hullámokról, ezen keresztül pedig a csillagbelsőről magáról, hasonlóan ahhoz, ahogyan a geofizikusok vizsgálják a Föld belsejét mesterségesen keltett hullámok, ill. földrengések segítségével.

A COROT legfőbb erőssége abban áll, hogy egyrészt az égbolt egy adott területén folyamatosan monitorozza ugyanazokat az objektumokat, másrészt rendkívüli pontossággal képes mérni a csillagok fényességében bekövetkező változásokat. A mérések teljes kiértékelése hosszabb időt vesz igénybe, de az már most látszik, hogy a fedélzeti műszerek pontosabban működnek, mint azt a felbocsátás előtt becsülték, egyes esetekben a pontosságban egy nagyságrendnyi javulás is bekövetkezhet, ami természetesen jótékonyan hat a küldetés eredményességére is.

A most felfedezett, COROT-Exo-1b jelzéssel ellátott forró óriásbolygó sugara 1,78-szorosa a Jupiterének. A Földtől 1500 fényévre, a Monoceros csillagképben található, Naphoz hasonló sárga törpecsillagát mindössze 1,5 nap alatt kerüli meg. A párhuzamosan elvégzett földi bázisú spektroszkópiai megfigyelések alapján a bolygó tömege is meghatározható volt, értékére a Jupiter tömegének 1,3-szerese adódott. A kutatók szerint az adatok teljes körű feldolgozása után a meghatározott paraméterek hibája, ami az előzetes eredmények szerint is meglepően kicsi, mindössze néhány százezrednyi, még tovább csökkenhet.

A csillagról érkező fény intenzitása a fázis függvényében. A 0 fázis környékén megfigyelhető mintegy két százaléknyi fényességcsökkenést a COROT-Exo-1b óriásbolygó okozza.

A rendkívüli mérési pontosság következtében a COROT az előzetesen becsültnél háromszor kisebb méretű bolygók megfigyelésére is képes lesz, ami azt jelenti, hogy a földméretű planéták tömegesen kerülhetnek a hatósugarába, sőt egyes bolygók esetében remény lehet a bolygóról magáról visszavert csillagfény detektálására is, ami alapján aztán a bolygó kémiai összetételére is becslés adható.

Hasonlóan impozáns a COROT asztroszeizmológiával kapcsolatos adatainak minősége is. A működés első 60 napja alatt volt olyan mérés, aminek 5 perces integrációs időre vetített hibája 1 milliomodnál is kisebb, amivel a távcső gyakorlatilag elérte az elméletileg lehetséges legkisebb hibakorlátját! Az űreszközzel 50 napon keresztül folyamatosan észleltek egy fényes, Naphoz hasonló csillagot, s egy váratlan, néhány napos időskálájú fényességváltozást találtak, ami a csillag mágneses aktivitására utalhat, ugyanis az oszcillációk nagyon hasonlóak egy Nap típusú csillag megfelelő rezgéseihez.

A COROT műholdat 2006. december 27-én bocsátották fel a kazahsztáni űrközpontból egy Szojuz hordozórakétával. 900 kilométer magasságú poláris pályája majdnem teljesen kör alakú. Az eszközt 2007. január 2-án kapcsolták be, a folyamatos mérések pedig február 3-án indultak.

Forrás: ESA PR 2007. május 3.

Hozzászólás

hozzászólás