A Földnél alig nagyobb exobolygót talált a Kepler

652

A Steve Howell (NASA Ames Research Center) által vezetett kutatócsoport kimutatta, hogy a Kepler-űrteleszkóp által vizsgált égboltterület (Kepler-mező) egyik legfényesebb csillaga körül egy, a Földnél alig nagyobb méretű bolygó kering. A Kepler-21b katalógusjellel ellátott planéta sugara bolygónkénak mindössze 1,6-szerese és tömege sem nagyobb 10 földtömegnél. Keringési periódusa 2,8 nap, ennek megfelelően pályamérete is kicsi: csillagától mért átlagos távolsága 6 millió kilométer, ami körülbelül tizede a Nap-Merkúr távolságnak. Emiatt a bolygón hatalmas forróság uralkodik, a csoport által becsült felszíni hőmérséklet 1900 K körül van.

A montázson a Kepler-mező látható a Kitt Peak National Observatory távcsövei felett. A Kepler-21b központi csillagának közelítő pozícióját kör jelzi. Az obszervatórium és az égbolt felvétele külön-külön készült, utóbbi egy diffrakciós rács alkalmazásával, így a fényesebb csillagok színképe is megfigyelhető. A 4 méteres Mayall-teleszkóp és a WIYN távcső fontos szerepet játszott a Kepler-21b létezésének megerősítésében.
[J. Glaspey, P. Marenfeld]

A Kepler-21b csillaga, a HD 179070 a miénkhez hasonló égitest: tömege 1,3-szerese, sugara 1,9-szerese a Napénak, a csillagfejlődési modellek alapján becsült kora pedig 2,84 milliárd év. Színképtípusa F6 IV, azaz egy kissé melegebb és fényesebb, mint a Nap. Csillagászati léptékkel mérve a HD 179070 viszonylag közel van hozzánk, távolsága 352 fényév. Szabad szemmel ugyan nem látható, de kis teleszkópokkal már megpillantható (látszó fényessége 8,3 magnitúdó).

A planéta detektálását nehezítette, hogy oszcillációja miatt a Kepler célobjektumai közül sok mutat rövid periódusú fényességváltozást, ami rárakódik a bolygók csillag előtti áthaladása által okozott fényességváltozásra, így a fénygörbét először meg kellett tisztítani az előbbi hatástól. A mező csillagairól a Kepler már két és fél éve gyűjti a fotometriai adatokat, ezért a hosszú időbázis – és a jó időfelbontás – miatt már egészen kis periodikus változások is kimutathatók. Annak igazolására azonban, hogy a fényességváltozást valóban bolygókísérő okozta, földi bázisú spektroszkópiai és egyéb megfigyelések is szükségesek, ehhez a közel 70 kutatóból álló csoport több nagyméretű távcsövet is igénybe vett.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal c. folyóiratban fog megjelenni.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás