A Pollux bolygója

1047

A K színképtípusú óriások közé tartozó Pollux a 33 fényéves
távolsága ellenére az égbolt egyik legfényesebb csillaga. Régóta sejtik
a tudósok, hogy a kis mértékű fényesség- és radiálissebesség-változásai
mögött egy Jupiterrel összemérhető tömegű kísérő áll. Német és amerikai
tudósokból álló csoportok egymástól függetlenül egyszerre jelentették
be az érdekes feltevés megerősítését.

 
A téli Tejút vidéke Akira Fujii fotóján. Alul a Sirius, jobbra pedig az Orion csillagkép (davidmalin.com).

A több éven át tartó rendkívül precíz radiálissebesség-mérések
eredménye szerint a kb. 1.7–1.8 naptömegnyi csillag körüli pályáját
589,6 nap alatt járja be a bolygó. A kísérő  minimális méretére a
Sabine Reffert (Heidelbergi Egyetem) vezette csoport 2,9, az Artie Hatzes
(Tautenburgi Obszervatórium) irányította gárda 2,3 jupitertömeget
számított. A pálya szinte tökéletesen kör alakú, az excentricitás
mindössze 0,02.

  

Felül: a 2000. szeptember és 2006. február közötti
sebességváltozások (Reffert és mtsai mérései). Alul: az illesztett
pálya levonása utáni sebességmaradvány.

Ilyen típusú csillagoknál a csillaglégkör rezgései is okozhatnak
ilyen mértékű látóirányú sebességváltozást, a színképvonalak alakjának
elemzése azonban szinte bizonyosan kizárta ezt a lehetőséget. Az
Arcturus és az Aldebaran is mutat hosszútávú sebességingadozást, de ennek oka ilyen csillagoknal a hosszú
forgási periódus is lehet. Mindenesetre nem elképzelhetetlen, hogy több évig
tartó precíz mérésekkel egyre több közeli fényes óriáscsillag körül
találunk kísérőket.

Források:

Reffert és mtsai, Astrophysical Journal, megjelenés alatt (arxiv.org/abs/astro-ph/0607136)
Hatzes és mtsai, Astronomy and Astrophysics, megjelenés alatt

Hozzászólás

hozzászólás