Csillaglégkörök és exobolygók

461

A HD 209458 a Napunkhoz korban, méretben és hőmérsékletében nagyon
hasonló fősorozati csillag, 153 fényévre a Pegazus csillagképben.
Körülötte keringő bolygóját 1999-ben fedezték fel spektroszkópiai
úton, amiről a felfedezés után rövid idővel azt is kimutatták, hogy
csillaga
előtt elhaladva fedési jelenségeket okoz.

A bolygóról már eddig is rengeteg érdekesség derült ki. Csillagától
mindössze 0,045 Cs. E.-re kering, ami csupán 18-szorosa a Föld-Hold
távolságnak. Tömege 63%-a a Jupiter tömegének, míg sugara
mintegy másfél jupitersugár – a forró Jupiter
típusú exobolygók tipikus képviselője. Légköre, amely folyamatosan párolog, főként
hidrogénből áll, de nátrium, szén és oxigén jelenlétét is sikerült
kimutatni.

B. Tingley (Australian National University) és munkatársai legfrissebb munkájukban már nem a bolygót,
hanem a csillag légkörét vizsgálták az irodalomban megtalálható fedési
fénygörbék segítségével. Az eredeti fotometriai mérések nagyon pontos
adatokkal szolgáltak (0,11-7 ezredmagnitúdó), így a csillag korongjának
peremsötétedését  is meg lehetett határozni. Ennek megfigyelése
nagyon fontos és egyben nehéz feladat. Fontos, mivel a csillagok
légköréről alkotott elméleti modellek kísérleti alátámasztásaként
szolgál, ill. segít pontosítani a modelleket. Ugyanakkor nagyon nehéz, mivel a Napon
kívül csak néhány óriáscsillagról (pl. Betelgeuse) sikerült
eddig olyan nagy felbontású felvételt készíteni, amin a csillag már
kiterjedt korong, és mérhető rajta az effektus. Az óriáscsillagokkal
kapott eredmények viszont kevéssé használhatóak a fősorozati
csillagokról alkotott modellek ellenőrzésére.

Az
exobolygók fedései kiválóan használhatók a peremsötétedés
letapogatására, mivel  a bolygókorong az átvonulás során a csillag
korongjának nagyon kis hányadát takarja ki, azaz jól elkülöníthetők
azok az időpontok, amikor a bolygó a csillagkorong szélén, illetve
közepén jár. Az ausztrál kutatócsoport által
alkalmazott módszer különböző színben mért fényességeket vetett össze.
Korábbról ismert, hogy az így kapott színindex-görbék a fedés során
jellegzetes kétpúpú alakot vesznek fel. Az adatok elemzése során
sikerült kimutatni ezt a
jellegzetes alakot, viszont a változások mértéke meghaladta a jelenlegi
legjobb modellek előrejelzéseit.


A mért és a számított (folytonos vonal) színindexek

Az eredményből egyelőre nem látszik tisztán, hogy az elméletet hol kell
módosítani a megfigyelések pontosabb leírásáhaz, az azonban egyértelmű,
hogy még a Nap típusú csillagok légkörei is okozhatnak meglepetéseket
az elméleti asztrofizikusoknak. Az is látszik a vizsgálatból, hogy több
exobolygós csillagot is alá kell vetni hasonló
vizsgálatoknak, mielőtt módosítjuk a modelleket.

Forrás: Astronomy and Astrophysics, 2006. január

Hozzászólás

hozzászólás