A NASA Kepler-űrtávcsövének segítségével a csillagászok rátaláltak az első olyan földméretű bolygóra, amely a csillaga lakhatósági zónájában kering, vagyis akkora távolságra a központi égitestjétől, ahol tartósan folyékony állapotban lehet a víz a bolygó felszínén.
Habár korábban is találtak már exobolygókat más csillagok lakhatósági zónájában, de ezek mind legalább 40%-kal nagyobbak mint a Földünk. A most felfedezett, Kepler-186f jelölést kapott planéta az első, amely a leginkább a bolygónkhoz hasonlíthat.
A Kepler-186f felfedezése jelentős előrelépés a Földhöz hasonló bolygók megtalálásához vezető úton, de a további felfedezésekhez, és a bolygók összetételének, vagy akár légköri jellemzőinek megméréséhez a jövőbeli űrtávcsövekre (pl. TESS, vagy a James Webb űrtávcső) lesz szükség.
A Kepler-186f mérete már ismert – kb. 10%-kal nagyobb átmérőjű, mint a Földünk –, de a tömege, kémiai összetétele még nem, azt azonban már korábbi kutatások alapján sejtjük, hogy az ekkora méretű planéták nagy valószínűséggel kőzetbolygók.
A Kepler-186 rendszer kb. 500 fényév távolságra található a Hattyú csillagkép irányában, és a most felfedezetten kívül négy másik bolygót is ismerünk már benne, melyek egy fél naptömegű és napátmérőjű, hűvös, M típusú vörös törpecsillag körül keringenek. Az M törpék a leggyakoribb csillagok a Galaxisunkban, a teljes csillagpopuláció 70%-át alkotják, így igen nagy a valószínűsége, hogy az első, életet is hordozó bolygót egy M törpe körül fogjuk megtalálni.
A Kepler-186f 130 nap alatt kerüli meg a csillagát, ekkora távolságban harmadannyi energiát kap tőle, mint a Föld a Naptól, vagyis ez a bolygó a lakhatósági zóna külső határán helyezkedik el. A felszínén állva a csillagát deleléskor körülbelül olyan fényesnek látnánk, mint mi „itthon” a Napot napnyugta előtt egy órával.
Persze az, hogy egy bolygó a lakhatósági zónában kering, még nem jelenti azt, hogy lakható is. A felszíni hőmérséklet például nagyban függhet a légkörétől, az esetleges felszíni óceánok áramlásaitól, a bolygó tengelyforgási periódusától (lásd pl. korábbi cikkünket a homár alakú óceánokról).
A rendszer többi négy, ismert bolygója (Kepler-186b, c, d, e) a központi csillagot rendre 4, 7, 13 és 22 nap alatt kerüli meg, vagyis jóval közelebb keringenek, mint az f, így a felszínük olyan forró, hogy az általunk ismert élet nem lehetséges rajtuk. Ezek a bolygók egyébként kevesebb mint másfélszer akkorák, mint a Föld.
A Naprendszeren kívüli élet keresésének következő lépése a Föld ikertestvérének – vagyis olyan földméretű bolygónak, ami egy napszerű csillag lakhatósági zónájában kering – megtalálása, valamint a bolygók és bolygólégkörök kémiai összetételének pontos mérése lesz. A Kepler-űrtávcső, ami több mint 150000 csillag fényváltozását monitorozta folyamatosan, éveken át, az első műszer volt, amellyel képesek voltunk földméretű bolygókat kimutatni más csillagok körül.
Forrás: NASA sajtóközlemény
