A Földhöz (méretben és tömegben) hasonló, lehetőleg a csillaguk ún. lakhatósági zónájában keringő (és így feltehetőleg élet hordozására alkalmas) bolygók keresése még ez exobolygók kutatásán belül is rendkívül fontos területnek számít. Az 1990-as évek óta, amikor az első exobolygók kimutatása megtörtént, egyre újabb és pontosabb eljárásokat dolgoztak ki a kutatók. Ezek egyike a csillagához képes elhanyagolhatóan halvány bolygók közvetlen megörökítése oly módon, hogy megfelelő eszközzel kitakarjuk a központi csillag kisugárzó, zavaró fényét. Mindeddig a felfedezett exobolygók alig 1,5%-át fedezték fel ezzel a módszerrel, aminek az egyik oka a földi légkör zavaró hatása.
A Nature Astronomy c. folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmányban a szakemberek egy földi távcsővel együttműködő, az űrben keringő, a csillag fényét kitakaró „koronagráf” koncepcióját vizsgálták meg. A Dr. Soliman és kollégái által javasolt hibrid megoldásban egy Föld körül keringő, 99 méter átmérőjű árnyékolófelület található, amely számos nagy teljesítményű földi távcsővel képes együttműködni, beleértve az építés alatt álló 39 méteres ELT-t, a Giant Magellan Telescope-ot, valamint a Thirty Meter Telescope-t. A cél ezekkel a rendszerekkel több tucatnyi Föld-méretű, Naphoz hasonló csillag körül keringő bolygó felfedezése, amelyek ismerete után színképelemzés segítségével akár bioszignatúrák után is kutathatnak a szakemberek. A légkör visszamaradó zavaró hatását a modellek szerint a földi távcsöveken levő adaptív optikák képesek lesznek kiszűrni.
A megvalósuló rendszer várható teljesítménye elképesztő: több tucat fényév távolságban egy Naphoz hasonló csillag fényözönében egy 1 CSE-re (150 millió km-re) keringő, roppant halvány bolygó felfedezése saját Földünk felszínéről. A közeli csillagok esetében a szükséges felbontás a csillag és a bolygó elkülönítéséhez mintegy 0,058 mas, vagyis az ívmásodperc ezredrészének mintegy huszada (vessük ezt össze az amatőrök számára reálisan elérhető legfeljebb néhány tized ívmásodperces felbontással).
Művészi elképzelés a világűrben keringő árnyékoló egységről és a földfelszíni távcsövekről (kép: Dr. Ahmed Soliman)
A Nancy Grace Roman Space Telescope tervezett indítása valamikor 2026 szeptembere és 2027 májusa között történik majd meg, majd a Nap-Föld L2 Lagrange-pontjában fog működni, hasonlóképpen a James Webb-űrtávcsőhöz. Ezen űrtávcsövön kívül számos további eszköz jöhet szóba a rendszerrel való együttműködésre: ilyen például a Habitable World Observatory (HWO, indítása valamikor 2030-as évek végén, 2040-es évek elején várható), amelynek feladata lesz bioszignatúrák keresése is.
Bárhogyan is alakulnak a jövőbeli események, jelenleg még kérdéses, hogyan juttatható Föld körüli pályára a 100 méter átmérőjű árnyékoló egység, melynek igen alacsony tömegűnek, ugyanakkor megfelelő szilárdságúnak kell lennie, megfelelő segédrakétákkal a pontos célraállítás érdekében.
