Ha egy (közel) gömb alakú objektum halad el a csillaga előtt, a fényesség intenzitása fokozatosan csökken, majd a minimum után az intenzitás újra fokozatosan nőni kezd. A vizsgált esetben viszont hosszú, mély és komplex fedést talált a rochesteri csapat, kisebb, de szignifikáns felfényesedésekkel és elhalványosodásokkal kiegészülve. A fényességgörbe alakja hasonló egy már sokat tanulmányozott csillag, az EE Cephei változásaihoz, ahol is a nagy tömegű, forró és fiatal csillag előtt egy bolygókezdemény porkorongja vonul át.
A Szaturnusz és gyűrűrendszere átvonul a Nap előtt – a Cassini űrszondáról nézve. A rochesteri csillagászok által vezetett kutatócsoport hasonló jelenséget figyelt meg, de ezúttal egy távoli naprendszerben (NASA).
A kutatócsoport által most megfigyelt, mintegy 420 fényévre lévő csillag tömege és felszíni hőmérséklete a Naphoz hasonló, azonban korát tekintve 300-szor fiatalabb, 16 millió éves. Ennyi idő alatt a protoplanetáris korongokból már fiatal bolygók alakulhatnak ki, hasonlóan a Naprendszer korai fejlődéséhez. A most talált kísérő porból és tömelékből álló gyűrűrendszere a Szaturnuszénál jóval nagyobb, tömege a Hold tömegének kétszerese, a legkülső gyűrű sugara több tízmillió kilométer. Tulajdonosa pedig nem csak exobolygó lehet, hanem egy kis tömegű csillag, úgynevezett barna törpe is. Mamajek és csoportja a déli féltekén lévő óriásteleszkópokkal tervezett spektroszkópiai mérésektől reméli, hogy sikerül kimutatni a kísérőnek a központi csillagra gyakorolt vonzó hatását, és így megállapítani a tömegét is.
A csillagászok érdeklődését a négy azonosított gyűrű (nevük a megfigyelések helye után Rochester, Sutherland, Campanas és Tololo) között feltételezett, két nagyobb rés is felkeltette. Ezek például két kisebb, éppen formálódó objektum jelenlétére utalhatnak, melyek gravitációs hatása kisöpri a gyűrűk közti pályák törmelékét, így ott szabad rések keletkeznek (akárcsak a Szaturnusz némelyik holdjának esetében). A kutatók remélik, hogy képesek lesznek a bolygó- vagy holdkeletkezés késői stádiumát is tanulmányozni, attól függően, hogy a gyűrűs rendszer központi objektuma egy törpecsillag vagy egy óriásbolygó.
Az eddigi kutatási eredmények összefoglalása az Astronomical Journal aktuális számában jelenik meg, a megfigyelések pedig tovább folytatódnak. A csoport különösen nagy reményeket fűz a tervezett chilei Large Synoptic Survey Telescope (LSST) égboltfelméréséhez, amellyel egész sor újabb, gyűrűs objektumok által okozott csillagfedés lesz felfedezhető. A kutatók reményei szerint ez pedig közvetve akár más naprendszerek óriásbolygói körül keringő holdak felfedezéséhez is elvezethet.
Forrás: Science Daily, 2012.01.09.
