Új fedési exobolygó

622

Egy európai tudósokból álló nemzetközi kutatócsoport újabb
exobolygót fedezett fel nagyon pontos sebesség- és fényességmérések
alapján. A felfedezés érdekességét az adja, hogy a jelenleg ismert 169
exobolygóból a HD 189733b jelzést kapott égitest mindössze a kilencedik,
fedéseket is okozó bolygó, ugyanakkor csillaga olyan fényes, hogy a
kb. 3%-os fényességcsökkenést okozó átvonulásokat CCD-kamerás amatőrcsillagászok is megfigyelhetik.

2004 márciusa óta folyik a
felfedezéshez vezető program, melynek célja nagy fémtartalmú
csillagoknál bekövetkező bolygóátvonulások megfigyelése. Az
exobolygókat a radiálissebesség-módszerrel fedezik fel, azaz az ELODIE-műszerrel rögzített
nagyfelbontású színképek alapján keresik a kiválasztott csillagok
látóirányú sebességében bekövetkező ismétlődő változásokat. Ha találnak
egy új exobolygót, utána elkezdik a csillag fényességméréseit,
esetleges fedéseket keresve. Mindehhez a francia Haute-Provence-i
Obszervatórium 1,93 m-es, ill. 1,2 m-es távcsövét használják.


A HD 189733 bolygója 400 m/s-s
változást okoz csillaga látóirányú sebességében. A kis inzert a
Rossiter-McLaughlin-effektust mutatja (F. Bouchy és munkatársai)

A 7,67 magnitúdós, kb. 63 fényév távolságban lévő HD
189733 jelű
csillagról 2005 augusztusában és
szeptemberében készítettek spektroszkópiai méréseket. Az M27, azaz a
Dumbbell-köd tőszomszédságában lévő objektum K színképtípusú, a Napnál
kicsit kisebb tömegű és sugarú csillag. A látóirányú sebességében
bekövetkező változások  mindössze 2,2 nap keringési idejű,
közelítőleg körpályán mozgó kísérő jelenlétére utaltak. A
rendkívül kicsi, csupán 0,03 Cs.E. csillag-bolygó távolság lehetővé
tette, hogy a bekövetkező fedést spektroszkópiai úton detektálják
először: miközben a bolygó áthalad a csillaga előtt, a kitakart
korongrész sebessége "levonódik" a csillag sebességéből, és emiatt
nagyon jellegzetes torzulás jelenik meg a sebességgörbén (ez az ún.
Rossiter-McLaughlin-effektus).

 
 
A szeptemberi mérések jól mutatják a kb. 3%-os fényességcsökkenést, amit a bolygó csillag előtti átvonulása okoz (F. Bouchy és munkatársai).

Ezután már nem volt meglepetés, hogy a szeptemberi B és R színszűrős
felvételeken jól látszik a kb. 3%-os maximális  fénycsökkenés. A
fedések léte azért fontos, mert a mérések kombinálásával pontosan
kiszámítható az exobolygó tömege és sugara, amelyek az égitestek világában
a legfontosabb paraméterek. A számítások szerint a HD 189733b tömege
1,15±0,04 jupitertömeg, sugara pedig 1,26±0,03  jupitersugár, így
sűrűsége mindössze 0,75 g/cm3.

A kilenc darab, fedéseiknek köszönhetően nagyon pontosan ismert exobolygó
tömeg-periódus diagramja arra utal, hogy az új égitest átmenetet képez
a "forró Jupiterek" és a "nagyon forró Jupiterek" között. A csillagától
mért kis távolság miatt felszínén igen forró viszonyok uralkodhatnak,
és valószínűsíthető, hogy a bolygó tömege fokozatosan csökken a
folyamatos anyagpárolgás következtében. 

Forrás: F. Bouchy és munkatársai, A&A preprint doi http://dx.doi.org/10.1051/200500201

Hozzászólás

hozzászólás