Az exobolygó-kutatás egyik legfontosabb távlati célja az élet utáni keresés. Habár már több mint 200 bolygót ismerünk más csillagok körül, mindeddig egyetlen egyről sem sikerült közvetlenül sugárzást rögzíteni. Akár csillaguk mozgásának, akár fényességének változásai vezetnek el egy számunkra láthatatlan exobolygó felfedezéséhez, ismereteink minden esetben közvetettek, így a bolygók felszíni körülményeit, légkörét csak modellszámításokból ismerhetjük. Ez természetesen még nagyon messze van az esetleges élet detektálásától, hiszen még egy exonövényzettel teljesen beborított bolygó kimutatása is meghaladja műszereink jelenlegi teljesítőképességét.
Múlt hónapban minden túlzás nélkül új korszak kezdődött az exobolygók kutatásában. A Spitzer infravörös tartományban működő űrteleszkóp először tette lehetővé két távoli planéta – a HD 189733Ab és a HD 209458b – légköri összetételének megvizsgálását spektroszkópiai módszerrel. Mindehhez elengedhetetlenek volt a Spitzer nagy érzékenységű műszerei. A két égitest a tizennégy eddig felfedezett fedési exobolygó közé tartozik. Az ilyen típusú bolygók pályáját majdnem pontosan éléről látjuk a Földről, így mikor a planéta elhalad napja előtt, a csillag fényességében bekövetkező csökkenést detektálni lehet.
A HD 189733Ab-ről felvett infravörös spektrum (C. Grillmair nyomán)
Noha a HD 189733A jelű csillag körül keringő planétát szűk két évvel ezelőtt, 2005-ben fedezték fel, a rendszerrel kapcsolatos újdonságokkal e rövid idő alatt is gyakorta találkozhattunk a híradásokban. A központi csillag egy Naptól kicsit alacsonyabb hőmérsékletű, K színképtípusú csillag, mely 63 fényévnyire található tőlünk a Vulpecula csillagképben. A körülötte igen közel, körpályán keringő forró Jupiter típusú bolygó felszíni hőmérséklete meglehetősen nagy, mintegy 1000 fok. Tavaly mutatták ki magyar kutatók (Bakos Gáspár és Pál András – l. korábbi cikkünket), hogy a rendszer kettős, mivel egy vörös törpecsillag is kering durván 32 milliárd km-es távolságban a rendszer tömegközéppontja körül.
A Spitzerrel dolgozó kutatók infravörös színképet vettek fel a gázóriásokról, mert a hősugarak tartományában a bolygók fényesebbek, jobban elkülöníthetők csillagaik spektrumától. Először akkor végeztek spektroszkópiai mérést, mikor a bolygók áthaladtak a csillagaik előtt, majd később akkor ismételték meg az eljárást, amikor a bolygók takarásba kerültek. Ezután a csillagok spektrumának levonása révén megkapták a bolygók színképét. Kiderült, hogy a HD 189733 Ab planétát felhők borítják, melyek azonban az előzetes feltételezésekkel ellentétben vizet nem tartalmaznak.
A HD 209458b jelű planéta 150 fényévre található a Pegazus csillagképben. A spektroszkópiai vizsgálatok alapján a bolygót szilikátokban gazdag porfelhők borítják. A kutatók emellett valószínűsítik, hogy a mélyebb légköri rétegekben nagy mennyiségű víz is jelen lehet. A légkör spektroszkópiai vizsgálatával több kutatócsoport is foglalkozott, egymástól függetlenül. Korábban már sikerült a Hubble Űrtávcsővel kimutatni oxigén, szén, nátrium és hidrogén jelenlétét, ám az igazi áttörést a Spitzer friss mérései jelentik.
Forrás: Spitzer PR 2007.02.21.
