Gyűrűs csillag

680

A HD 181327 egy 7 magnitúdós csillag 165 fényév távolságban, a
Telescopium csillagképben. Fiatal objektum, becsült kora mindössze 12
millió év. Az 1990-es évek első felében fedezték fel infravörös
többletsugárzását, amit a csillagot övező, és annak sugárzása által
felmelegített porfelhő jelenlétével magyaráztak. A fiatal csillagokat
körülvevő porfelhők létezését az elsőként azonosított objektum alapján
Vega-jelenségnek hívják, tanulmányozásával pedig a csillagkeletkezés és
a bolygórendszerek kialakulásának titkaiba nyerhetünk
betekintést.   

A HD 181327 porkorongja. Balra fent az eredeti felvétel, balra lent annak

simított változata, jobbra fent a porkorong modellje, alul pedig a

mérések és a modell különbsége látható. A középen levő szürke korong 0,3

ívmásodperc átmérőjű.


2005. május 2-án a Hubble Űrtávcső NICMOS műszerével vették a
csillagot közelebbről szemügyre. A Glenn Schneider (Steward
Observatory, University of Arizona) és munkatársai által elemzett
mérések a NICMOS koronagráfjával készültek, azaz a műszerben egy
kicsiny koronggal kitakarták a HD 181327 fényét, hogy az Űrtávcső
elkészíthesse a csillagot szorosan övező térrész nagy határfényességű
infravörös felvételét. Az 1,1 mikronos hullámhosszú képeken gyönyörű, 4
ívmásodperc átmérőjű elnyúlt gyűrű tűnt fel, amit a HST ACS kamerájával
két évvel korábban készített felvételeken is sikerült utólag
azonosítani.

Az infravörösben látszó porkorong fényessége alig 0,17%-a a csillag
fényességének, azaz koronagráf nélkül szinte lehetetlen detektálni. A
mérések hullámhosszán a porkorong által szórt fényt látjuk, aminek
tulajdonságai alapján az 50 és 120 csillagászati egység közötti
távolságban koncentrálódó részecskék kb. 1 mikronos méretűek lehetnek,
a gyűrű össztömege pedig a Hold tömegének mindössze négyszerese.



Csillagkörüli porkorongok szórt fényben. (a) AU Mic, (b) β Pic,

(c) HD 32297, (d) HR 4796A, (e) HD 181327, (f) HD 141569, (g) HD 107146,

(h) α PsA.

A HD 181327 gyűrűje nem sokban tér el a hasonló objektumoktól.
Mindeddig 10 csillag körül sikerült megörökíteni a porkorongot szórt
fényben, közülük nyolcat a mellékelt ábránkon láthatunk. Néhány esetben
a korong jelentősen több anyagot tartalmaz, más esetekben pedig a gyűrű
középpontja nem esik egybe a csillagéval, amit bolygók hatásával lehet
magyarázni. A HD 181327 esetében erre utaló jeleket nem találtak, a
gyűrű ugyanis koncentrikusan veszi körbe csillagát.

Forrás: Schneider, G. és munkatársai, Astrophysical Journal, megjelenés alatt

Hozzászólás

hozzászólás