Az égbolt egyik legismertebb csillaga a Polaris, azaz a
Sarkcsillag, amely az északi pólushoz közel elhelyezkedő, szabad
szemmel is látható csillag. A 2 magnitudós, fényes csillag valójában
hármas rendszer, amelynek felbontásához már távcsövekre van szükség. A
szabad szemmel is látszó, legfényesebb komponens cefeida típusú pulzáló
változócsillag. A rendszer távolsága mindössze 430 fényév.
A
Sarkcsillag két kísérője közül a fényesebb, a Polaris B már évszázadok
óta ismert. Elsőként William Herschel
észlelte 1780-ban, és 18 ívmásodperces távolságával kisebb amatőr
műszerekkel is elérhető. Sokkal közelebb kering a harmadik komponens, a
Polaris Ab, amely bizonytalanul ismert, ám valószínűleg Nap típusú
csillag. Mindeddig csak spektroszkópiai úton tudták kimutatni,
közvetlen kép még soha nem készült róla.
A Polaris hármas rendszere (Forrás: NASA, ESA, N. Evans [Harvard-Smithsonian CfA], H. Bond [STScl])
Az Amerikai Csillagászati Társaság
Washingonban megrendezett találkozóján Nancy Evans (Harvard-Smithsonian
Center for Astrophysics) arról számolt be, hogy a Hubble Űrtávcső
segítségével sikerült megörökíteni ezt a rejtőzködő
csillagot. A képekről kimért színe és fényessége, valamint a
főkomponenssel alkotott pálya adatai alapján elvégezték az első
közvetlen tömegmeghatározást egy cefeida változóra. Ennek
eredményeképpen a Polaris tömege 4,3(±25%) naptömeg, ami az elméletileg
várt értékhez közeli, így közvetett módon igazolja a cefeidákra
vonatkozó teóriákat.
A
Sarkcsillagot könnyű megtalálni: tavaszi estéken a Nagygöncöl (vagy
Nagy Medve, Ursa Maior) csillagkép szinte a rúdjára függesztve lóg.
Hátsó két csillagát összekötve és a vonalat tovább követve (a képen
jobbra-lefelé) megtalálható a Polaris, ami egyúttal a Kisgöncöl (vagy
Kis Medve, Ursa Minor) rúdjának első, a csillagkép legfényesebb
csillaga (Forrás: Akira Fujii)
A
Polaris Ab lefényképezése nehéz feladat volt. Bár a spektroszkópiai
észlelések már igen sok információt szolgáltattak a csillagászok
számára, beleértve e társcsillag pályaadatait, ezekkel az észlelésekkel
nem sikerült felbontani a főcsillagot és a Polaris Ab-t. A HST
eredményei szerint a Polaris Ab mindössze 3,2 milliárd km-re kering a
Sarkcsillag körül, ami 0,2 ívmásodperc látszó távolságnak felel meg.
Tovább nehezítette a megfigyelést a két csillag fényességkülönbsége,
mivel a sokkal kisebb Polaris Ab fényét szinte teljesen túlragyogja a
szuperóriás Polaris.
Az
új eredmény fényében közelebb kerültünk a Világegyetem
távolságskálájának hitelesítésében kulcsfontosságú szerepet játszó
cefeida csillagok megértéséhez. Ezek a változók kitüntetett szerepet
játszanak a 20. sz. elején felfedezett periódus-fényesség relációnak
köszönhetően, mivel pulzációs periódusuk megmérésével kiszámíthatjuk
pontos távolságukat. A Hubble Űrtávcsővel már millió fényévekre levő
galaxisok távolságát is megmérték cefeidák alapján, de mint azt a jelen
példa mutatja, még a legközelebbi csillagokat esetében is vannak nyitott kérdések.
Forrás: Sky and Telescope, 2006. január 10.
Kapcsolódó anyag: Polaris, az mindenségnek tengelye