Mikrokvazár mikrohullámon

5933

Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) hétfőn tette közzé ezt a rádiócsillagászati felvételt a V1343 Aql, más néven az SS 433 katalógusjelű mikrokvazárról. A Sas csillagkép irányában tőlünk 18 ezer fényévre található égitestet már negyven évvel ezelőtt felfedezték, ám ez az első szubmilliméteres mikrohullámú tartományban készült felvétel róla. Az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) felvétele azért különleges, mert megmutatja az égitest szívében található fekete lyuk körül áramló forró anyagkorong által létrehozott, jeteknek is nevezett anyagkilövelléseket. Viszonylagos közelségének köszönhetően a V1343 Aql tanulmányozása különösen hasznosnak bizonyult a csillagászok számára, melyből sokat megtudhattunk ezeknek az anyagsugaraknak a természetéről és magukról a mikrokvazárokról is.

A V1343 Aql katalógusjelű mikrokvazár az ALMA mikrohullámú felvételén. A központi fekete lyukat övező forró, fényes régióból anyagsugarak, jetek indulnak ki. A kifúvás iránya a precesszió miatt változik, így a kettős anyagnyaláb dugóhúzó formát öltött. Forrás: ALMA (ESO/NAOJ/NRAO)/K. Blundell (University of Oxford, UK), R. Laing, S. Lee & A. Richards, Ap J Letters.

A felvételen megjelenő dugóhúzó formát a precessziónak nevezett jelenség okozza. A világűrbe irányuló kettős anyagsugár forrása lassan körbefordul, akárcsak egy ferde tengelyű pörgettyű. Ez a hatalmas dugóhúzó 5000-szer nagyobb a Naprendszernél.

Ennek a megfigyelésnek az egyik különlegessége, hogy az anyagsugarak alakját a csillagászok már az ALMA méréseket megelőzően pontosan előre tudták jelezni a Global Jet Watch nevű távcsőhálózat által a korábbi évek során összegyűjtött spektroszkópiai adatok révén. E megfigyeléssorozat mérföldkő a mikrokvazárok tanulmányozásában, mert most először a kutatók kiszámították a jetek várható alakját, majd az ALMA nagy felbontásának köszönhetően közvetlen megfigyelés révén ellenőrizhették is számításaik helyességét. De ezek a megfigyelések arra a kérdésre is megadták a választ, hogy miért olyan forróak az anyagsugarak még a forrásuktól hatalmas távolságban is. Az ALMA érzékenysége révén a csillagászok felismerték, hogy a kifelé mozgó anyagcsomók egymást utolérve összeütköznek, ami újból felfűti a gázt.

Forrás: ESO

Hozzászólás

hozzászólás