2007. október 9-én az ESA XMM-Newton röntgenteleszkópja program szerint állt át egy célobjektumról a következőre. A folyamat közben azonban a teleszkóp látómezejébe egy olyan forrás került, ami nem szerepelt egyetlen korábbi katalógusban sem, azaz az égbolt azon területén nem volt várható semmilyen röntgenforrás. Ennek ellenére az XMM-Newton detektorai másodpercenként 50, a titokzatos objektumtól származó beütést detektáltak.
A röntgenintenzitás kontúrvonalai a rejtélyes objektum helyzetét jelölik. Az adott égterület optikai tartománybeli képét a Digitized Sky Survey felmérés anyagából másolták a röntgenadatok mögé háttérként.
[Röntgenkontúrok: ESA/XMM-Newton/EPIC, A. Read és tsai; háttér: Digitised Sky Survey]
Az XMM-Newton csapata által az adott pozícióban talált egyetlen objektum az USNO-A2.0 0450-03360039 katalógusjelű halvány csillag volt. Andy Read (University of Leicester) és Richard Saxton (European Space Astronomy Center) elektronikus körlevelek segítségével azonnal informálták a csillagász szakmai köröket az új röntgenforrás felfedezéséről. A chilei Las Campanas obszervatórium 6,5 méteres Magellan-Clay teleszkópját használó kutatók ki is mutatták, hogy az USNO-A2.0 0450-03360039 eredeti intenzitásának körülbelül 600-szorosára fényesedett. A színkép részletes elemzése szerint az objektum egy nóva volt.
A nóvák kettőscsillagok, melyek egyik komponense egy fehér törpe, ami folyamatosan anyagot szív el a kísérőjéről. Ha az átszippantott anyag mennyisége túllép egy bizonyos határértéket, akkor robbanásszerűen termonukleáris folyamatok indulnak be benne, ami óriási energiakibocsátással, s ennek következtében a fényesség drasztikus növekedésével jár. A bekövetkező robbanást azonban nem kíséri azonnal jelentős intenzitásnövekedés minden hullámhosszon. A röntgentartományban például a ledobott anyagfelhő egy ideig leárnyékolja a sugárzást. Amint ez ritkul, a röntgensugárzás is detektálhatóvá válik. A nóvakitörés maga tehát mindenképpen az XMM-Newton észlelése előtt történt, esetleg hónapokkal megelőzve azt.
A robbanás tényét azonban semmilyen dokumentált észlelés nem rögzítette, holott az utólagos becslések szerint a nóvának fényességmaximumakor szabad szemmel is láthatónak kellett lennie! Saxton felvette a kapcsolatot az ASAS (The All Sky Automated Survey) elnevezésű robotteleszkópos felmérés kutatóival, akik korábbi észleléseiket átvizsgálva a 2007. június 5-i adatok között meg is találták a nóvát, s megerősítették a szabad szemes láthatóságot.
A V598 Puppis katalógusjelű nóva. Optikai képe az ábra bal oldali részén, míg röntgenképe a jobb oldalon látható.
[ESA/XMM-Newton/EPIC, A. Read és tsai]
A nóva hivatalosan a V598 Puppis jelzést kapta, s a mérések szerint az elmúlt évtized egyik legfényesebb ilyen objektuma, ami különösen érdekessé teszi, hogy senkinek nem tűnt fel a maximuma környékén (persze hozzá kell tenni, hogy a Puppis csillagkép láthatósága júniusban a legrosszabb még a déli féltekéről is). Természetesen az XMM-Newton felfedezése után a leszálló ág követése már a "normál" rend szerint, profi és amatőrcsillagászok együttműködésében zajlott, a maximum körüli értékes adatok azonban már nem pótolhatók.
Az XMM-Newton röntgenteleszkóppal végzett felmérés során a Galaxisban azonosított objektumok, köztük a V598 Puppis katalógusjelű nóvával. A kisenergiájú röntgenforrásokat vörös, a nagyobb energiájúakat kék szín jelöli. A galaktikus koordinátarendszerben ábrázolt források fényességét az őket reprezentáló kör sugara jelzi. Az ábra közepe a Tejútrendszer középpontja.
[ESA/XMM-Newton/EPIC, R. Saxton és tsai]
Bár a felfedezés látszólag a véletlen műve volt, ez nem teljesen van így. Az XMM-Newton esetében ugyanis az adatokat akkor is rögzítik és feldolgozzák, amikor a távcső egyik programobjektumról a másikra áll át. Ezen szisztematikus munka eredményeként mára már az égbolt 30 százalékát lefedték, s 7700 új röntgenforrást azonosítottak és katalogizáltak, köztük a V598 Puppis-t is.
Az eredményeket részletező szakcikk az Astronomy & Astrophysics c. folyóiratban jelent meg.
Forrás: