Az Enceladus mindkét sarkvidékén aktív jeges vulkánosság fiatalítja a felszínt

4290

Izgalmas részleteket pillanthatunk meg az Enceladusról valaha készített legjobb felbontású, infravörös felvételeken. Az új kompozit képek a NASA Cassini űrszondájának 13 év alatt gyűjtött adataiból készültek, rajtuk pedig a hold geológiai aktivitása is megfigyelhető. A Szaturnuszról, gyűrűiről és tíz nagyobb jeges holdjáról visszaverődő látható és infravörös tartományú fényt a Cassini űrszonda VIMS (Visible and Infrared Mapping Spectrometer) spektrométerével gyűjtötték össze. A VIMS ezután különböző hullámhosszaira bontva a fényt gyűjtött információkat arról, vajon mi alkothatja a fényt visszaverő felületeket. E méréseket a Cassini képalkotó rendszerének fényképeivel összekombinálva készült el az új, globális spektroszkópiai térkép.

Részletes infravörös térképek a Szaturnusz Enceladus holdjáról, ahol a piros területek a felszínre frissen lerakódott vízjeget mutatják. (NASA/JPL-Caltech/University of Arizona/LPG/CNRS/University of Nantes/Space Science Institute)

A Cassini kutatócsoportja 2005-ben fedezte fel, hogy a szabad szemmel egy erősen fényvisszaverő, fehér hógolyónak tűnő Enceladus óriási, jég- és vízpárafelhőket dob ki a jégfelszín alatt húzódó óceánból. Az új térkép infravörös adatai is korrelálnak ezzel a geológiai aktivitással, amely a déli sarkvidéken a leglátványosabb. Itt találhatóak ugyanis a “tigriskarmolásoknak” is nevezett repedések, amelyekből jég és víz tör fel.

Hasonló infravörös nyomokat találtak az északi féltekén is. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy azon túl, hogy az északi területeket is friss jég borítja, itt is ugyanolyan geológiai folyamatok (a felszín újraformálódása) zajlik, mint a déli féltekén. Az északi területek felszínét alakíthatják jeges kitörések, vagy a kéreg repedésein elmozduló jégtakaró fokozatos mozgása is.

Interaktív Enceladus-gömb a felszínformák könnyebb áttekintésére (hírünk megtekintéséhez javasolt Chrome vagy Firefox böngésző használata).

Az infravörös adatokból is látszik, hogy a déli sarkvidék felszíne fiatal, ami nem volt meglepő, hiszen már ismertek voltak az ottani jeges kitörések. Infravörösben vizsgálva azonban kiderült, hogy az északi térség is fiatalnak tűnik, geológiai időskálákon mérve feltehetőleg a közelmúltban aktív volt. Az északi féltekén látható, egyenletes pirosas terület a feltételezett fiatal vízjég; ennél markánsabb, éles határ figyelhető meg az eltérő felszíntakarók közt a déli póluson. Valószínűleg ezek lehetnek a jégtakaró alatti óceán fenekén található forró pontok felszíni nyomai.

A jövőben más jeges holdaknál is tervezik az itt alkalmazott térképezési technika alkalmazását, hogy össze lehessen vetni az eredményeket az Enceladusra vonatkozókkal. Például a JUICE és az Europa Clipper küldetések a Jupiter Europa és Ganymede holdjairól fognak majd hasonló infravörös térképeket készíteni.

Forrás: ESA

Hozzászólás

hozzászólás