Csillagközi porszemcséket fogott a Szaturnusz körül keringő űrszonda

242

A Szaturnusz rendszerében keringő űrszonda által gyűjtött sok milliónyi porszemcse közül néhányról beigazolódott, hogy a Naprendszeren kívülről származik.


A Cassini-űrszonda 2004 óta kering a Szaturnusz rendszerében, minden eddiginél részletesebb betekintést nyújtva a gyűrűs bolygó és holdrendszerének tulajdonságaiba. A fantasztikus felvételeken túl az űreszközön elhelyezett detektorok különböző jellegű mérési adatokkal (pl. mágneses térerősség, hőmérséklet, gázrészecske-összetétel stb.) is folyamatosan gazdagítják az óriásbolygóval és térségével kapcsolatos ismereteinket. A Cassini egyik legérdekesebb műszere a világűrben keringő, mikrométeres skálájú porszemcsék begyűjtésére és elemzésére szolgáló Cosmic Dust Analyser (CDA), amelynek segítségével az elmúlt bő egy évtized alatt több millió kozmikus porszemcsét sikerült már begyűjteni. A detektált porszemcsék igen nagy része a Szaturnusz geológiailag igen aktív, Enceladus nevű hold gejzírkilövelléseiből származik; néhányukról – egészen pontosan 36 darabról – viszont nemrégiben kiderült, hogy sokkal messzebbről, a csillagok közötti térből kerültek a gyűrűs bolygó környezetébe. Ezeket a szemcséket úgy lehetett elkülöníteni a többitől, hogy azoknál jóval nagyobb sebességgel (átlagosan mintegy 72 ezer km/h-val) mozogtak, és mozgásuk pályája is jelentősen különbözőnek mutatkozott a lokális porszemcsékéhez képest.

Fantáziarajz a Szaturnusz rendszerében keringő Cassini-űrszondáról (NASA/JPL-Caltech)
Fantáziarajz a Szaturnusz rendszerében keringő Cassini-űrszondáról (NASA/JPL-Caltech)

A csillagközi eredetű porszemcsék Naprendszerünkben való jelenléte egyáltalán nem érte meglepetésként a kutatókat; a kilencvenes évek elején már az Ulysses és a Galileo-űrszondákkal is sikerült hasonló eredetű szemcsékre bukkanni. A korábbi vizsgálatokkal ellentétben most azonban arra is lehetőség nyílt, hogy a csillagközi térből érkező porszemcsék pontos kémiai összetételét is meg lehessen határozni. A Szaturnusz térségében keletkező, alapvetően jégben gazdag szemcsékkel ellentétben ezek a miniatűr, távoli vándorok főként ásványi anyagokból állnak. Ezek közül néhány alkotóelem (pl. magnézium, vas, kalcium, szilícium) részaránya teljesen megfelel az Univerzumban tapasztalható átlagos elemösszetételnek, néhány reakcióképesebb anyag (pl. a szén és a kén) részaránya ennél alacsonyabb.

Ami igazán meglepte a kutatókat, az a befogott csillagközi porszemcsék egymáshoz nagyon hasonló kémiai összetétele – ami általában nem jellemző. Ez arra utal, hogy azon túl, hogy azonos forrásból származhatnak, nagy valószínűséggel anyaguk többször elszublimálhatott vagy erodálódhatott, majd újra szemcsékké kondenzálódott, ami “kiradírozta” a korábban meglévő kisebb különbségeket. Ilyen jellegű folyamatok mehetnek végbe például egy szupernóva-robannás során, amikor a frissen keletkező vagy korábban ott lévő porszemcsék a robbanás egymás után érkező lökéshullámaival hatnak kölcsön.

Az amerikai és európai kutatók közreműködésével elért eredményeket a rangos Science folyóirat tette közzé.

Forrás: NASA News, 2016.04.16.

Hozzászólás

hozzászólás