Észleljük kis távcsővel a C/2008 A1 (McNaught) üstököst és keressük a 85P/Boethin-üstököst!

1011

A C/2008 A1 (McNaught) üstököst Robert H. McNaught fedezte fel 2008. január 10-én az ausztráliai Siding Spring obszervatóriumban a 0,5 m-es Uppsala Schmidt-teleszkóppal, amikoris az összfényessége mintegy 15,2 magnitudó volt. 2008. szeptember 29,132 UT-kor volt napközelben mintegy 1,07 CsE távolságra a Naptól. Pályája hiperbolával közelithető, a pályasikja csaknem merőleges földpálya sikjára: pályahajlása 82,55 fok. Ez tehát egy dinamikailag "új", az Oort-felhővel kapcsolatos üstökös, amely valószinűleg most tért vissza először a Naprendszer belső térségeibe. November elején még közel is lesz a Földhöz, mintegy 1,80 CsE távolságra halad el tőlünk, miközben távolodik a Naptól. November elején a még mintegy 7,5-8 magnitudós üstököst akár egy kis binokulárral is meg lehet figyelni derült időben kellően sötét, fényszennyezéstől mentes égen, de november végére már mintegy kb. 9 magnitudóig halványodik, és ekkor már nagyobb binokulár vagy kisebb, de fényerős távcsőre van szükség a felkereséséhez. November elején az Ophiuchus (Kigyótartó) csillagképekben látszik és látszó mozgása a csillagokhoz képest mintegy 1,5 ivmásodperc percenként, ami egy 400 mm fókuszú kis távcső vagy teleobjektiv alkalmazása esetén egyszerre 1-2 perces expoziciót tesz lehetővé a szokásos CCD érzékelők képelem méretét figyelembe véve az üstökösre való vezetés nélkül, de óragépes csillagkövetést feltételezve. November 3-án este mintegy 20 ivpercre északra halad majd el a 6,6 magnitudójú M10 gömbhalmaz közelében, ami kiváló alkalom szép asztrofotók készitésére, az üstökös és a mély-ég objektum egy látómezőben való megörökitésére. Az üstökös tartja a várt kedvező fényességet, például szeptemberben elérte a 6,3 magnitudót, október 25-én pedig 7,6 magnitudónak becsülték a fényességét. A C/2008 A1 üstökösről eddig készitett asztrofotókból való válogatást itt lehet megtekinteni. A csillagok közötti látszó mozgását ábrázoló térkép innen tölthető le, az üstökös koordinátái pedig itt találhatóak.

 
A C/2008 A1 (McNaught) üstökösről 2008. szeptember 28-án készitett szép asztrofotó (kép: John Drummond, Újzéland).

A másik, kedvező esetben szintén kistávcsöves üstökös lehet, ami novemberben megfigyelhető, a Jupiter üstökös családjához tartozó 85P/Boethin ekliptikai (régebbi elnevezéssel: rövid keringési idejű) üstökös. Az üstököst Leo Boethin atya fedezte fel 1975. január 4-én 12,3 magnitudójú objektumként egy 20 cm-es reflektorral a fülöp-szigeteki Abra-ban. 2007-ben 0,046 CsE-re, vagyis nagyon közel került a Jupiterhez és az óriásbolygó nagyon megváltoztatta az üstökös szög-pályaelemeit, aminek következtáben az üstökös mostani visszatérésének geometriai viszonyai a korábbiakhoz képest kedvezőbbek lettek. Mostani aktuális pályaadatai: 2008. december 12,746 UT-kor lesz napközelben, mintegy 1,13 CsE-re központi csillagunktól, a pálya excentricitása 0,781, a pálya fél-nagytengelye 5,18 CsE, naptávolban pedig 9,23 CsE-re kerül a Naptól. A pályasikja 4,29 fokkal hajlik a földpálya sikjához, keringési ideje pedig 11,80 év. Az 1986-os visszatérésekor még megfigyelték, de az 1997-es láthatósága idejéről nincs megfigyelés. A mostani visszatérésekor pedig 2008. december 23-án 0,87 CsE-re lesz bolygónktól.


A 85P/Boethin-üstökös napkörüli pályájának részlete (kép: IAU CBAT).

A NASA Deep Impact űrszondájának következő célpontja lett volna a Boethin-üstökös, de a szonda halaszthatatlan határidejű szükséges pályamódositásáig még nem találták meg az üstököst, igy sem az üstökös sem a szonda szükséges megközelitési pályája nem volt ismert kellő időben, ezért a Boethin helyett a 103P/Hartley 2 üstökös lett a Deep Impact új uticélja, az űrprogram pedig az EPOXI (EPOCh+DIXI) új elnevezést kapta. A Boethin-üstököst a mai napig nem találták meg, azaz 1986 óta nem látták, de az előrejelzések most novemberre mintegy 8-9 magnitudóra teszik a fényességét, a tél folyamán pedig akár 7 magnitudóig is felfényesedhet és 2009. nyár elejéig mindkét féltekéről megfigyelhető. Tehát akár kis távcsővel is meg lehetne találni, azonban a helyzet most különleges. Ugyanis például október 18-án 17,2 magnitudóig Katsumi Yoshimoto nem találta. Azonban van esély a megtalálására, sőt kistávcsöves megfigyelhetőségére is. Ugyanis a Boethin fényesség kitöréseket produkálhat, ami időnként lehetővé teszi a megfigyelését, sőt valószinűleg egy ilyen kitörésen mehetett át a felfedezésekor és az azt követő visszatérésekor is. Lehet, hogy most is ez fog történni, tehát nagyobb távcsövekkel, elektronikus képrögzitő eszközökkel (pl. CCD kamera) érdemes vadászni a Boethin-üstökösre, de kedvező esetben akár egy kis távcsővel is egyszer csak rábukkanhatunk akár egy digitális fényképezőgépet téve a távcső fókuszába, de akár vizuálisan is megpillanthatjuk az "elveszett" kométát. Amennyiben látható lenne, akkor a Boethin november közepén az M72 (GH) és M73 (aszterizmus) Messier-objektumok közelében figyelhető meg és a 9,4 magnitudós M72 gömbhalmaztól is fényesebb lehet. Az üstökös novemberben a Capricornus (Bak) északi részéből átmegy az Aquarius (Vizöntő) déli részébe. A csillagok közötti látszó mozgását ábrázoló térkép innen tölthető le, az üstökös koordinátái pedig itt találhatóak.

 
A fényesebb üstökösök fötózására alkalmas műszerek párhuzamos szerelése egy platformon: FOTOMAK 500 (f/6,3) teleobjektiv és vezető távcsőnek kiválóan alkalmas 102/1300 mm-es SkyWatcher MC távcső egy stabil és óragéppel ellátott HEQ-5 mechanikán. A platform szerelés műszaki megoldásának részletei itt találhatók (kép: a szerző felvétele).

A C/2008 A1 és Boethin üstökösök az ekliptika közelében tartózkodnak novemberben és az őszi ekliptika környéke az esti égen alacsonyan látszik a nyugati égbolton, tehát az üstökösök felkeresésére megfelelő helyet kell kiválasztani.

Források:

  • Ciel et Espace 2008. november (462. sz.), 73. o.
  • Astronomy 2008. november

Kapcsolódó internetes oldalak:

 

Kulcsszavak: üstökös, C/2008 A1 )McNaught), 85P/Boethin, asztrofotózás, távcsövek, észlelések, Naprendszer

 

Hozzászólás

hozzászólás

MEGOSZTÁS
Előző bejegyzésHamlet csillaga
Következő bejegyzésÉvszakok az Uránuszon