Augusztus 28-án hajnalban jelentős mértékű részleges holdfogyatkozást figyelhetünk meg, melynek megfigyeléséhez ezúttal is kulcsfontosságú a jó horizont. A főváros legjobb kilátása nyílik a nyugati-délnyugati látóhatárra a Hármashatárhegyről.
Bő két héttel a – számunkra – részleges napfogyatkozás után részleges holdfogyatkozást figyelhetünk meg – ez lesz a 2026-os év utolsó fogyatkozása.
Hazánkból a megfigyeléseket hajnali 4 óra után érdemes elkezdeni, és egészen holdnyugtáig folytatni. Budapestről nézve a Hold 6:02-kor nyugszik, néhány perccel a legnagyobb mértékű fogyatkozás (6:13) bekövetkezte előtt.
Az augusztus 28-i részleges holdfogyatkozás maximális fázisa.
Teljes holdfogyatkozás a Hármashatár-hegyről 2019. január 21-én hajnalban. Ez a főváros legjobb megfigyelőhelye, ha horizont közeli jelenségeket akarunk megfigyelni a nyugati-délnyugati látóhatáron. (Szulovszky András felvétele)
A fogyatkozás mértéke 90% feletti, azaz majdnem teljes holdfogyatkozás következik be. Magyarországról a fogyatkozás első felét láthatjuk, a maximális részleges fázis közelébe érve a Hold lenyugszik. A fogyatkozás teljes egészében látható Közép- és Dél-Amerikából, illetve Észak-Amerika középső és keleti felében. Afrika, Európa és a Közel-Kelet megfigyelői számára a holdnyugta időpontjában a holdfogyatkozás még javában zajlik. Észak-Amerika nyugati felén, Óceánia középső területein és Új-Zélandon nézve a jelenség a Hold felkelése pillanatában már elkezdődött.
A félárnyék 3:23:29-kor érinti a holdkorong keleti peremét, de a gyenge kontraszt miatt ennek első jelét csak 4:00 körül lehet ténylegesen észrevenni halvány, szürkés-barnás homály formájában. Az árnyék lassan közelíti meg a Holdat, végül 4:33:21-kor érinti a felszínét. Az árnyék fokozatosan borítja be a holdkorongot, és a fogyatkozás maximuma pillanatában már csak annak északi szelete lóg ki a Föld árnyékából. Erre 6:12:52-kor kerül sor. Az árnyék lassan vonul le a Holdról, és 7:52:09-kor távozik a felszínről. A félárnyék még sokáig látható mint szürkés-barnás homály a holdkorong délnyugati részén, de 8:30 után a gyenge kontraszt miatt nem érzékelhető tovább a jelenléte. A félárnyék végül 9:02:00-kor hagyja el a Holdat.
A holdfogyatkozás maximuma pillanatában az umbrális magnitúdó 0,93187. A Hold északi pereme mindössze 1,08 ívpercre lóg ki az árnyékból. A holdkorong közepe 20,53 ívperc mélyen merül az árnyékba, déli pereme pedig 12,58 ívpercre van az árnyék középpontjától. Egy színes, látványos részleges holdfogyatkozást láthatunk, ahol az északi perem még ragyogó világosszürke színű, az árnyék pereme közelében esetlegesen kékes árnyalattal. A Hold déli pereme felé haladva az árnyék színe folyamatosan változik a világospirosas-narancsostól a sötétebb vöröses színig terjedően. Ez persze nagyban függ a földi légkör aktuális állapotától is (vulkáni hamu jelenléte, az ózonréteg állapota, a felhőzet mennyisége, ahol átszűrődik a nap fénye).
A felszálló csomóponttól távolodó Hold a Vízöntő csillagkép közepén tartózkodik. 39°-ra keletre a Szaturnusz látszik. A Déli Hal csillagkép főcsillaga kivételével nincs más fényes csillag a közelben. A Fomalhaut közel 21°-kal délnyugatra látszik – de Magyarországról nézve már lenyugszik, mire a részleges fázis elkezdődne.
A fogyatkozás részleges fázisa 3h18m48s hosszan tart. A holdfogyatkozás teljes hossza 5h38m31s. A penumbrális magnitúdó 1,96645. A Hold látszó átmérője valamivel kisebb az átlagosnál, 30,61′, mivel majdnem hat nappal korábban volt földtávolban. Az umbra átmérője 1,3748°, a félárnyéké 2,4304°. A félárnyék gyűrűje így 31,67′ vastag, a holdkorong bőven elfér benne. Ennek a holdfogyatkozásnak is van több percig tartó tisztán félárnyékos szakasza.
Ez az esemény a 138-as Szárosz-család 29. holdfogyatkozása a 82-ből.
Kaposvári Zoltán, Meteor csillagászati évkönyv 2026
