Amikor a Budapesti Planetárium megnyílt (1977. augusztus 20-án), az maga volt a csoda. Évtizedek óta várt rá a nagyközönség, és végre felragyogott a Zeiss-féle mesterséges égbolt – majdnem olyan, mint az igazi.
Magam is ott voltam az 1977-es nyitóelőadáson, nehéz elfelejteni. Nagyszerű csapatot hozott össze az első igazgató, Ponori Thewrewk Aurél. Csaba György Gábor, Schalk Gyula, Taracsák Gábor, Sajó Péter, Mátis András, majd Gesztesi Albert, Horváth András (az intézmény második igazgatója), Lukács László, Zombori Judit és a többiek a magyarországi nagyplanetárium-kultúra megteremtői és éltetői voltak.
Az első években óriási volt az érdeklődés, 200 ezren keresték fel évente az égbolt színházát. A Planetárium lett a hazai csillagászati ismeretterjesztés zászlóshajója. Generációk nőttek fel az itteni műsorokon, melyek egytől egyig hazai gyártásúak voltak, a planetárium munkatársai készítették őket, figyelembe véve a vetítőberendezés technikai lehetőségeit.
A Planetárium adott otthont 1978-ban a Csillagászat Baráti Köre X. országos találkozójának.
A Planetárium 1977. november-decemberi műsora. A négy évszak, Idegen égboltok alatt, Földünk bolygótestvérei, A betlehemi csillag.
A Budapesti Planetáriumról olvashattak a kitűnő amerikai csillagászati magazin, a Sky and Telescope előfizetői 1978 januárjában (a cikk első oldala). A szerző Schalk Gyula, a Planetárium munkatársa, és a planetáriumok, a planetárium-technika jó ismerője. A cikk megjelenését segítette a lap állandó szerzője, a magyar származású George Lovi, aki a nyitás időszakában hazánkban tartózkodott, és sok időt töltött a népligeti planetáriumban a magyar kollégákkal.
A Budapesti Planetáriumot hamar megszoktuk és megszerettük, magam is gyakran beugrottam egy kis beszélgetésre, információcserére a kollégákhoz, barátokhoz. A 80-as években rövid ideig itt működött a Meteor szerkesztősége abban az időszakban, amikor átépítették az Uránia Csillagvizsgálót.
Érthető, hogy sok-sok emlék fűz az épülethez A kilencvenes években már a Magyar Csillagászati Egyesület színeiben gyakran szerveztünk a Planetáriumhoz nagybemutatókat, a legtöbb látogatónk az 1996. október 12-i részleges napfogyatkozás alkalmával volt.
Távcsöves bemutatónk a Planetáriumnál 1996. október 12-én a napfogyatkozás alkalmából.
A legszebb emlék viszonylag friss, alig több mint tíz éves. 2016 februárjában kibéreltük a TIT-től a Planetáriumot egy ismeretterjesztő előadás erejéig. Kovács József adott elő az Interstellar című filmről, annak tudományos vonatkozásairól Valódi tudomány a Csillagok között címmel. Elképesztő volt az érdeklődés a téma iránt! Az előadást eredetileg a Polaris Csillagvizsgálóba hirdettük meg, a Facebook-eseménynél azonban négyezren jelezték, hogy részt szeretnének venni az előadáson, az állandóan csörgő telefon is azt mutatta, hogy óriási az érdeklődés. Huszárvágással sikerült megoldani a problémát, mi lenne, ha a Planetáriumba vinnénk át az előadást? A szót tett követte, a TIT-től kibéreltük az épületet (jutányos áron, köszönet érte így utólag is!).
Valódi tudomány a Csillagok között – érkezik a közönség.
Kovács József nagysikerű előadása a Planetárium kupolájában, 2016. február 16-án.
A Planetárium kálváriájáról sokfelé olvashattunk, ami tény: közel 40 évnyi működés után 2017. június 17-én bezárt. A lapostetős rész szigetelését rendbetették, de a nagy felújításra – negyven év után nagyon ráfért volna – mindmáig várunk.
Van, aki megőrizte az utolsó előadásra váltott jegyét.
Kilenc évvel a bezárás után milyen állapotban van a Planetárium? Külső felvételeket készítettem róla 2026. május 21-én, ez alapján az épület nincs rossz állapotban, a kőburkolat kimondottan jól tűrte az évtizedeket, érdemes megnézni, mennyire igényes munkát végeztek eleink. Sajnos a 2017-es munkák során megszüntették a szép kő vízköpőket (l. fentebb, az 1978-as csoportképen), most otromba csövek vezetik le a csapadékvizet a tetőről, Csúnya megoldás! Az irodaépület nekem sosem tetszett, most sem, bizonyára másként gondolnánk rá, ha lenne benne élet – egyáltalán: ha élne a Planetárium. A bejárat fölötti napóra most is mutatja az időt, habár az árnyékvetőként funkcionáló szputnyik egyik lába (antennája) letört. Az 1987-es készítésű napórát Ponori Thewrewk Aurél tervezte, egyaránt utal a Szputnyik-1 harminc éves évfordulójára, és arra, hogy akkoriban a Planetárium rengeteg űrkutatási témájú előadást, kiállítást és egyéb programot fogadott be.
Nem túl hívogató…
A kőburkolat még ma is elegáns, a kiálló csövek annál kevésbé.
Az irodaépület. Hányszor nyitottam be itt, hányszor érkeztem ide Csillagászati évkönyvekkel, amikor még viszonteladóként segítette munkánkat a Planetárium!
A Planetárium napórája.
A főbejárat (és a csövek).
Valamikor itt volt bemutatóink bázisa.
Távcsöves bemutatónk közönsége 1995-ben, ugyanitt.
2026. május 21.: zárva.
A Planetárium fénykorában, egy képeslapon.
Lesz még Planetárium? Lesz még budapesti csoda?
