A Hubble képei a Google Sky égboltján

1949

Az elmúlt napokban bocsátották ki a Google Earth népszerű programjának frissítését, amivel lehetővé vált az ég felé való kitekintés. Az ingyenesen letölthető szoftver 4.2-es verziójával a Föld felszínéhez hasonlóan barangolhatunk a csillagos égbolton, ami logikus továbblépés a Google korábbi űrkutatási fejlesztései nyomán (pl. Google Mars).

Augusztus 22-én jelentette be a Hubble Űrtávcső (HST) tudományos kutatóintézete, a Space Telescope Science Institute, hogy a keresőóriással elkezdett együttműködés keretében beépültek a HST látványos felvételei a Google Earth adatbázisába. Ez nemcsak a szép képek elérését teszi lehetővé a virtuális égi barangolás közepette, hanem az adott objektumok részletes leírása, rövid ismertetők és a legfontosabb külső kapcsolódások megadása is bekerült a rendszer szolgáltatásai közé. Carol Christian, az STScI munkatársa és a Sky in Google Earth projekt egyik fejlesztője szerint ezzel az újdonsággal mindenféle csillagászati előismeretek nélkül bárki megkereshet egy-egy népszerű objektumot, beazonosíthatja égi környezetét, felfedezheti a többi izgalmas égitestet az adott égterületen.

A számítógépes égi sétához a Google Earth legújabb verziójának View menüpontjában kell a "Switch to Sky" pontra kattintani. Ezután a valódi távcsöves fotókon alapuló csillagos háttér előtt kereshetjük meg a HST legnépszerűbb képeit (a Digitized Sky Survey és a Sloan Digital Sky Survey adatbázisának együttes elérése magában páratlanul látványos lehetőség az éggel való ismerkedésre). Jelenleg 125 HST-fotó szerepel az adatbázisban, ám a tervek szerint hamarosan felkerül az Űrtávcső valamennyi nyilvánosan elérhető 2007-es felvétele, illetve az Advanced Camera for Surveys (ACS) kamera összes adata színes képek formájában. Az újonnan közétett friss felvételek is lényegében azonnal elérhetők lesznek a Google Earth "égboltján". A középtávú tervek szerint idővel egyéb obszervatóriumok adatbázisait is szeretnék beépíteni a HST képei mellé.

 

 

 

Négy lépésben az Orion-ködig: felül a teljes csillagkép, alul pedig az Orion-köd HST-képe a legfontosabb információkkal látható.  

Forrás: STScI-PR-2007-22

Hozzászólás

hozzászólás