Magyar Örökség-díjas lett Bakos Gáspár és a HATNet program

275

Az MTA székházának dísztermében ünnepélyes külsőségek között adták át a Magyar Örökség-díjakat a legújabb kitüntetetteknek. Exobolygófelfedezéseiért ezt az elismerést érdemelte ki Bakos Gáspár és a HATNet program is.

2013. szeptember 21-én A Magyar Tudományos Akadémia székházának dísztermében ünnepélyes külsőségek között adták át a Magyar Örökség-díjakat a legújabb kitüntetetteknek. Exobolygófelfedezéseiért ezt az elismerést érdemelte ki Bakos Gáspár és a HATNet program is.

Bakos Gáspár már egyetemi hallgatóként kidolgozta – legalábbis fejben – az exobolygókereső programját. Ő az addig uralkodó radiálissebesség-mérő eljárás helyett azt a módszert választotta, amelynél a csillag fényességének időbeli lefutását vizsgálva olyan halványodásokat keres, amelyeket a bolygó okoz, amikor keringése során átvonul a csillaga előtt, és kitakarja a csillag felületének egy kis részét. A csillagászati fotometriának hazánkban évszázados hagyománya van, az MTA CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézete is a változó fényű csillagok fotometriáján alapuló vizsgálatai, illetve azok értelmezése által vált világviszonylatban az egyik legismertebb asztrofizikai obszervatóriummá.

20110117_newton_lacy_pierce_prize_bakos_gaspar_1

Bakos Gáspár a Mauna Kea Obszervatóriumba telepített távcsőegységgel

Az exobolygók fotometriai kimutatása nem egyszerű feladat, különösen kis távcsövekkel nem az. A nagy távcsövekre egy ilyen programhoz szükséges mennyiségű megfigyelési időt lehetetlen megszerezni. Bakos Gáspár a programjának végrehajtásába újonnan gyártott saját távcsövekkel kezdett bele. Ezek elkészítése egy magyarokból álló kis csapat szakmai jártasságára és lelkesedésére épült. Akiket Bakos Gáspár felkért az együttműködésre: Lázár József szoftverfejlesztő, Papp István elektromérnök és Sári Pál gépészmérnök, a Magyar Csillagászati Egyesületből ismerték egymást. A meglévő szakértelem mellett persze a műszerek előállítási költségét is elő kellett teremteni. Hazai forrás híján az akkor már az USA-ban élt Bohdan Paczynski lengyel csillagász támogatta a projekt elindulását. Bakos Gáspár pedig a csillagász diploma megszerzése után az USA-ban kezdte meg a kutatómunkát, és vitte sikerre a HAT-projektet (HAT = Hungarian Automated Telescope), amelyben kis távcsövek gyakorlatilag autonom módon észlelik az égbolt bizonyos területeit, a kapott adatokat számítógépre továbbítva. A hatalmas adattömeg kiértékelésére sem voltak bevált módszerek. Ezek kidolgozásában vállalt jelentős szerepet az évtizedek óta csillagászati idősorok elemzésével foglalkozó Kovács Géza. Az adatok kiértékelésében pedig számos fiatal magyar csillagász vesz részt a projekt amerikai közreműködői mellett.

A HAT később további távcsövekkel bővült, így a HAT-ből HATNet lett Budapesten, Arizonában és a hawaii Mauna Kea csúcsán működő távcsövekkel, az égbolt déli felének észlelésére pedig Bakos Gáspár létrehozta a HAT South projektet, amelynek távcsöveit chilei, namíbiai (Dél-Afrika) és ausztrál obszervatóriumok fogadták be. Mindehhez további pénzforrás kellett, amit ekkor már elnyert amerikai pályázatok költségvetése biztosított. A fényességadatokból kimutatott jelöltekről azonban meggyőző módon igazolni kell, hogy azok tényleg exobolygók. Ehhez spektroszkópiai megfigyelések is szükségesek, amelyeknél megint előny, hogy Bakos Gáspár a Harvardról (illetve újabban Princetonból) pályázik távcsőidőre. Az ilyen észlelésekhez ugyanis igazán nagy távcsövek szükségesek. „Nagy” alatt itt többméteres tükörátmérő értendő.

20130923-hatnet

A HATNet-csapat a chilei Las Campanas Obszervatóriumban

A HATNet projekt teljesítményének hiteles megítéléséhez álljon itt néhány kifejező számadat! Az első fedési exobolygó 2000-ben vált ismertté. Bakos Gáspár kutatócsoportjának sikersorozata 2006-ban kezdődött a HAT projekt első exobolygójának felfedezésével. A Naprendszeren kívüli bolygókkal kapcsolatos kutatási eredmények naprakész nyilvántartása, az on-line elérhető The Extrasolar Planet Encyclopaedia (http://www.exoplanet.eu) szerint jelenleg 95 különféle projekt keretében keresnek exobolygókat földi távcsövekkel. Ezek közül legalább egy exobolygót 15 projekt keretében fedeztek fel, tehát eddig csupán minden hatodik projekt volt sikeres. Ez a statisztika azonban egybemossa a különféle módszerekkel végzett kutatásokat. Ha csakis a fényességmérésen alapuló keresőprogramokat tekintve 36 projektből mindössze 4 büszkélkedhet exobolygófelfedezéssel. Legtöbbet (65-öt) az angol SuperWASP keretében találták, és a második helyen következik a HATNet 46 csillag körül keringő 53 bolygó felfedezésével. Teljesítményéért Bakos Gáspár 2011-ben megkapta az Amerikai Csillagászati Társaság fiatal csillagászoknak odaítélhető Newton Lacy Pierce-díját.

Hogy mennyire fontos a csillagászatban az exobolygók keresésének témája, azt legjobban az mutatja, hogy kifejezetten fotometriai vizsgálatokat végző űrtávcsöveket – azaz igen költséges eszközöket – is bevetettek a távoli bolygók kimutatására. A Kepler űrtávcső működésének 4 éve alatt a 155 biztos exobolygón kívül 3000-nél több exobolygójelöltet talált.

Az eddig felfedezett 942 exobolygó tulajdonságai alapján nyilvánvaló, hogy a bolygók és bolygórendszerek keletkezésére vonatkozó korábbi modellek lényeges átdolgozásra szorulnak. Az ismertté vált exobolygók látszólag nagy száma ellenére a Földünkhöz hasonló bolygót még nem fedeztek fel, csak jóval nagyobbakat. A Föld és a földi élet keletkezésének megértéséhez viszont saját bolygónk minél több „ikertestvérét” kell megtalálni. Ezért is olyan népszerű kutatási téma napjainkban az exobolygók keresése.

Gratulálunk a kitüntetett magyar hivatásos és amatőr csillagászoknak!

Hozzászólás

hozzászólás