Az European Southern Observatory (ESO) „Catch a Star!” c. 2005. évi
diákpályázatának első helyezését egy háromfős magyar csapat nyerte
Kereszturi Ákos felkészítésével. Két csapattársnőmmel, Budai Edinával
és Szabó Andreával a Tejútrendszerről, valamint gömb- és
nyílthalmazokról írtunk pályamunkánkban. A nemzetközi verseny fődíja
egy chilei utazás volt, melynek során a Very Large Telescope-ot is
meglátogathattuk.
Augusztus 15-én Santiagóba, a fővárosba
érkezve, az ESO csillagászok számára fenntartott vendégházában
szállásoltak el minket, ahol így lehetőségünk nyílt a világ minden
tájáról érkezett csillagászokkal való ismerkedésre, beszélgetésre.
Másnap már repültünk is a jóval északabbra található Antofagasta nevű
városba, ahonnan pár órás sivatagi autóút után megérkeztünk a
paranal-hegyi obszervatóriumba. A szállodából délután vittek föl minket a
hegyen található csillagvizsgálóba, ahol a négy távcsőegység egyikéhez, az UT 4-hez (mapucha indián
nyelven Yepun, azaz Esthajnalcsillag) kalauzoltak
el minket. A hatalmas, 8,2 m tükörátmérőjű teleszkóp meglepő
gyorsasággal és halk zümmögéssel forog a vékony olajrétegen. Tükrét
ledöntötték nekünk úgy, hogy belenézhettünk az egybefüggő, óriási
tükörfelületbe és szemügyre vehettük a segédtükröt is. Ezután
kinyitották a dóm tetejét, ahol a naplementétől narancssárgálló ég
figyelmeztetett minket arra, hogy hamarosan át kell adnunk a helyszínt
a csillagászoknak, és az őket segítő technikusoknak. A paranal-hegyi
naplemente megtekintése után az irányító központba látogattunk,
ahol a számítógépek előtt ülő csillagászok már készülődtek az éjszakai
észlelésre.
A VLT három távcsőegysége a lemenő Nap fényében (Szulágyi Judit felvétele)
Egy
binokulárral, csillagtérképekkel, és egy GoTo-s távcsővel megrakodva
felállítottuk saját észlelőhelyünket egy, a hotelnél kicsit magasabban
fekvő dombon. Mivel mindannyian először láttunk déli eget, az égboltban
való gyönyörködés után elkezdtük a déli csillagképekkel való
ismerkedést. Az égbolt fényszennyezéstől teljesen mentes voltát jól
példázza, hogy még az állatövi fényt is megpillantottuk. A Tejút
horizonttól horizontig érő sávját sötétködök sokasága tarkította, a
Magellán-felhők pedig meglepően hatalmasnak bizonyultak. Az éjszaka
folyamán az igazgató kijött hozzánk gratulálni az első helyezésünkhöz,
és még a csillagképek felismerésében is besegített. Mikor már a
hidegtől teljesen átfagytunk, visszatértünk a szállodába aludni, és
másnap délben már el is kellett búcsúznunk a Paranal-hegytől és a
VLT-től. Még több mint másfél hetet töltöttünk Chilében, ennek a
beszámolója az MCSE honlapján olvasható.
Linkajánló:
