Az év zárásaként a nyári hónapokban zajlott Prométheusz 2014 diákpályázat eredményeiből mutatunk be egy kis ízelítőt.
A Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontja az “Ég és Föld vonzásában – a természet titkai” (TÁMOP 4.2.3-12/1/KONV-2012-0018) című pályázat támogatásával versenyt hirdetett középiskolai tanulóknak és a felsőoktatási intézmények hallgatóinak távcsöves megfigyelés elvégzésére. A pályázóknak választaniuk kellett egy olyan égi objektumot, amelyet az MTA CSFK Piszkéstetői Obszervatóriumának 60/90/180 cm-es Schmidt-teleszkópjával meg szeretnének örökíteni, majd egy komplett távcsőidő-pályázatot kidolgozva meg kellett indokolni a választott égitest fontosságát és/vagy érdekességét. Az eredményeket július közepén tettük közzé, augusztus végén pedig elkészültek a középiskolás helyezettek felvételei, amelyekből az alább mutatunk be néhányat, a csapattagok és a vezetőtanár feltüntetésével. A képekhez mellékelt szöveget a diákok pályázatából idézzük.
Első helyezés: Az NGC 6888 (Sarló-köd) a Cygnusban. (VPG 6888 csapat, budapesti Veres Pálné Gimnázium, Dunai Csilla, Tarjányi Dóra, Varga Kristóf, ft: Major Balázs)
A ködöt viszonylag régen, 1792. szeptember 15-én fedezte fel William Herschel német-angol csillagász a Hattyú csillagképben. Az NGC 6888 egy diffúz köd, ami azt jelenti, hogy egy csillagközi gázfelhőben keletkező magas hőmérsékletű csillag ionizálja a körülötte lévő hidrogéngázt. A felhő belsejében lévő Wolf-Rayet típusú csillag 100 ezer éven belül szupernóva lesz, azaz ez a folyamat akár a megfigyelésünk pillanatában is bekövetkezhet, és akár még a szupernóvává válás előjeleit, például a központi csillag fényének drasztikus felerősödését is megfigyelhetjük majd egy korábbi felvétellel összehasonlítva, bár ennek kicsi az esélye. Az NGC 6888 leírásában azt találtuk, hogy kuszaságát, alakját az okozza, hogy a jelenleg kibocsátott csillagszél utolérte a csillag korábbi fejlődési fázisában kidobott anyagcsomókat, és beleütközvén erősen ionizálja, és fénykibocsátásra kényszeríti azokat. Egy régebbi kép segítségével azt is észlelni tudnánk esetleg, hogy 10 vagy 20 év alatt a felhő mennyit tágult. A köd ismertetője szerint a jelenlegi csillagszél 5 millió km/h-val halad. A köd távolsága 4700 fényév, valódi mérete 25 fényév.
Második helyezés: Galaxiscsoport a Dracoban (Polaris B csapat, három budapesti iskola és a Polaris Csillagvizsgáló szakkörének diákjaiból: Világos Blanka, Szűcs Mátyás, Mayer Márton, ft: Horvai Ferenc).
Az NGC 5982 elliptikus galaxis, ami azt jelenti, hogy nem tartalmaz semmilyen spirális szerkezetet. Nincsenek benne fiatal kékes színű csillagok, nagy emissziós ködök, nyílthalmazok, por, így a csillagközi tér ritkás, ellenben sok az öreg vöröses csillag. Ezek a galaxisok általában kör vagy ellipszoid alakúak, és öregebbek spirális társaiknál. Az NGC 5981 és az NGC 5985 spirálgalaxis. Ezek aktívabbak, fiatalabbak, és telis-tele vannak emissziós ködökkel, nyílthalmazokkal és porködökkel. Csillagközi terükben több anyag van, így gyakoribb a csillagkeletkezés. A legtöbb anyag és csillag a spirálkarokban található. Az NGC 5985 ráadásul Seyfert-galaxis, ami azt jelenti, hogy a magja kompaktabb és fényesebb egy átlagos galaxisénál, aktívabb és több energiát bocsájt ki (ezt a kisugárzott energiát legjobban infravörös tartományban lehet megfigyelni). A csoport távolsága 100 millió fényév.
Harmadik helyezés: Az IC 5146 (Selyemgubó-köd) a Cygnusban. (Ködlesők csapat, Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnázium, Fülöp Izabella Sára, Kacsándi Krisztina, Buri Tamás, Szabó Emese, ft: Sáriné Dr. Gál Erzsébet)
Ismereteink szerint rengeteg érdekes csillagköd található a Hattyú csillagképben, közülük a Selyemgubó-ködöt (Cocoon nebula, IC 5146, vagy más néven Caldwell 19) szeretnénk megfigyelni. A Selyemgubó-köd mintegy 3900 fényév távolságban található, átmérője körülbelül 15 fényév, majdnem nyolcszor nagyobb a Naprendszernél. Leginkább az összetett szerkezete (emissziós, reflexiós és sötét részei is vannak) és ebből adódóan a felvételek látványossága keltette fel a figyelmünket. Vannak olyan feltételezések, hogy a csillagok kialakulását figyelhetjük meg a köd egyes részeiben. A köd belsejében (az emissziós ködökre jellemzően) fiatal csillagokból álló nyílthalmaz figyelhető meg, ám a gáz ionizációjáért egy másik felhőből kialakult, a köd előterében lévő nyílthalmaz a felelős, különösen annak a köd közepénél látható nagyon forró, legfényesebb és fiatal csillaga (felszíni hőmérséklete 30-35 ezer Kelvin, színképosztálya B0, kora mintegy 100 ezer év). A csillag erős sugárzása és csillagszele elérte a háttérben lévő hatalmas molekulafelhőt. A csillagszél egy hatalmas üreget hoz létre (melyen át megfigyelhetővé válnak a felhő belső részei és a felhő anyagából kialakult csillagok), míg az erős UV sugárzás fénylésre gerjeszti a gázt. A Selyemgubó a hidrogénre jellemző vörös színben sugároz, de jellegzetessége a pereme mentén kialakuló reflexiós jelenség is, ugyanis a fényes csillagok kékes fényét a környező porfelhők visszaverik. Ezek a porfelhők részei annak a 100 fényév hosszúságban, harmad fényév vastagságban kígyózó sötét por-komplexumnak (Barnard 168), amelyben megfigyelhető sűrűsödések közül több is alkalmas jövőbeli csillagok keletkezésére. Magyar vonatkozása az IC 5146 jelű csillagközi felhő megfigyelésének, hogy a belsejében születő, a sűrűbb gázfonalak mentén elhelyezkedő égitestek tanulmányozásában (a Herschel-űrtávcső programjában) az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet Infravörös Csillagászati Csoportja is részt vett.
