Prométheusz 2014: képgaléria

2186

Az év zárásaként a nyári hónapokban zajlott Prométheusz 2014 diákpályázat eredményeiből mutatunk be egy kis ízelítőt.

A Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontja az “Ég és Föld vonzásában – a természet titkai” (TÁMOP 4.2.3-12/1/KONV-2012-0018) című pályázat támogatásával versenyt hirdetett középiskolai tanulóknak és a felsőoktatási intézmények hallgatóinak távcsöves megfigyelés elvégzésére. A pályázóknak választaniuk kellett egy olyan égi objektumot, amelyet az MTA CSFK Piszkéstetői Obszervatóriumának 60/90/180 cm-es Schmidt-teleszkópjával meg szeretnének örökíteni, majd egy komplett távcsőidő-pályázatot kidolgozva meg kellett indokolni a választott égitest fontosságát és/vagy érdekességét. Az eredményeket július közepén tettük közzé, augusztus végén pedig elkészültek a középiskolás helyezettek felvételei, amelyekből az alább mutatunk be néhányat, a csapattagok és a vezetőtanár feltüntetésével. A képekhez mellékelt szöveget a diákok pályázatából idézzük.

Első helyezés: Az NGC 6888 (Sarló-köd) a Cygnusban. (VPG 6888 csapat, budapesti Veres Pálné Gimnázium, Dunai Csilla, Tarjányi Dóra, Varga Kristóf, ft: Major Balázs)

NGC 6888
Az NGC 6888 a Cygnusban.

A ködöt viszonylag régen, 1792. szeptember 15-én fedezte fel William Herschel német-angol csillagász a Hattyú csillagképben. Az NGC 6888 egy diffúz köd, ami azt jelenti, hogy egy csillagközi gázfelhőben keletkező magas hőmérsékletű csillag ionizálja a körülötte lévő hidrogéngázt. A felhő belsejében lévő Wolf-Rayet típusú csillag 100 ezer éven belül szupernóva lesz, azaz ez a folyamat akár a megfigyelésünk pillanatában is bekövetkezhet, és akár még a szupernóvává válás előjeleit, például a központi csillag fényének drasztikus felerősödését is megfigyelhetjük majd egy korábbi felvétellel összehasonlítva, bár ennek kicsi az esélye. Az NGC 6888 leírásában azt találtuk, hogy kuszaságát, alakját az okozza, hogy a jelenleg kibocsátott csillagszél utolérte a csillag korábbi fejlődési fázisában kidobott anyagcsomókat, és beleütközvén erősen ionizálja, és fénykibocsátásra kényszeríti azokat. Egy régebbi kép segítségével azt is észlelni tudnánk esetleg, hogy 10 vagy 20 év alatt a felhő mennyit tágult. A köd ismertetője szerint a jelenlegi csillagszél 5 millió km/h-val halad. A köd távolsága 4700 fényév, valódi mérete 25 fényév.

Második helyezés: Galaxiscsoport a Dracoban (Polaris B csapat, három budapesti iskola és a Polaris Csillagvizsgáló szakkörének diákjaiból: Világos Blanka, Szűcs Mátyás, Mayer Márton, ft: Horvai Ferenc).

Draco
Galaxiscsoport a Dracoban (NGC 5981, 5982, 5985)

Az NGC 5982 elliptikus galaxis, ami azt jelenti, hogy nem tartalmaz semmilyen spirális szerkezetet. Nincsenek benne fiatal kékes színű csillagok, nagy emissziós ködök, nyílthalmazok, por, így a csillagközi tér ritkás, ellenben sok az öreg vöröses csillag. Ezek a galaxisok általában kör vagy ellipszoid alakúak, és öregebbek spirális társaiknál. Az NGC 5981 és az NGC 5985 spirálgalaxis. Ezek aktívabbak, fiatalabbak, és telis-tele vannak emissziós ködökkel, nyílthalmazokkal és porködökkel. Csillagközi terükben több anyag van, így gyakoribb a csillagkeletkezés. A legtöbb anyag és csillag a spirálkarokban található. Az NGC 5985 ráadásul Seyfert-galaxis, ami azt jelenti, hogy a magja kompaktabb és fényesebb egy átlagos galaxisénál, aktívabb és több energiát bocsájt ki (ezt a kisugárzott energiát legjobban infravörös tartományban lehet megfigyelni). A csoport távolsága 100 millió fényév.

Harmadik helyezés: Az IC 5146 (Selyemgubó-köd) a Cygnusban. (Ködlesők csapat, Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnázium, Fülöp Izabella Sára, Kacsándi Krisztina, Buri Tamás, Szabó Emese, ft: Sáriné Dr. Gál Erzsébet)

IC 5146
Az IC 5146 a Cygnus csillagképben.

Ismereteink szerint rengeteg érdekes csillagköd található a Hattyú csillagképben, közülük a Selyemgubó-ködöt (Cocoon nebula, IC 5146, vagy más néven Caldwell 19) szeretnénk megfigyelni. A Selyemgubó-köd mintegy 3900 fényév távolságban található, átmérője körülbelül 15 fényév, majdnem nyolcszor nagyobb a Naprendszernél. Leginkább az összetett szerkezete (emissziós, reflexiós és sötét részei is vannak) és ebből adódóan a felvételek látványossága keltette fel a figyelmünket. Vannak olyan feltételezések, hogy a csillagok kialakulását figyelhetjük meg a köd egyes részeiben.  A köd belsejében (az emissziós ködökre jellemzően) fiatal csillagokból álló nyílthalmaz figyelhető meg, ám a gáz ionizációjáért egy másik felhőből kialakult, a köd előterében lévő nyílthalmaz a felelős, különösen annak a köd közepénél látható nagyon forró, legfényesebb és fiatal csillaga (felszíni hőmérséklete 30-35 ezer Kelvin, színképosztálya B0, kora mintegy 100 ezer év). A csillag erős sugárzása és csillagszele elérte a háttérben lévő hatalmas molekulafelhőt. A csillagszél egy hatalmas üreget hoz létre (melyen át megfigyelhetővé válnak a felhő belső részei és a felhő anyagából kialakult csillagok), míg az erős UV sugárzás fénylésre gerjeszti a gázt. A Selyemgubó a hidrogénre jellemző vörös színben sugároz, de jellegzetessége a pereme mentén kialakuló reflexiós jelenség is, ugyanis a fényes csillagok kékes fényét a környező porfelhők visszaverik. Ezek a porfelhők részei annak a 100 fényév hosszúságban, harmad fényév vastagságban kígyózó sötét por-komplexumnak (Barnard 168), amelyben megfigyelhető sűrűsödések közül több is alkalmas jövőbeli csillagok keletkezésére. Magyar vonatkozása az IC 5146 jelű csillagközi felhő megfigyelésének, hogy a belsejében születő, a sűrűbb gázfonalak mentén elhelyezkedő égitestek tanulmányozásában (a Herschel-űrtávcső programjában) az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet Infravörös Csillagászati Csoportja is részt vett.

Hozzászólás

hozzászólás