Vincent van Gogh csillagos éjei

1111

A Szépművészeti Múzeum ismét nagy sikerű kiállítással rukkolt elő –
a Van Gogh Budapesten c. tárlat a nagy holland festő munkásságát
mutatja be, óriási érdeklődés mellett. Hogy mi a titka Vincent
van Gogh (1853–1890) festészetének, azt a művészettörténészek már
megfejtették, de hogy mitől oly népszerű van Gogh festészete, már
nehezebb kérdés, és nem is itt kell megválaszolni. Számunkra a
legnagyobb értéket csillagászati vonatkozású képei jelentik, melyekről
az utóbbi időszak kutatásai derítették ki, hogy a művész „modell után"
dolgozott, az ábrázolt égitesteket nem csak művészi látomásként kell
értelmezni. A Hold vagy a csillagok elhelyezkedése alapján némelyik
festmény keletkezési idejét napra, sőt órára pontosan meg tudták
határozni a csillagászok, akik ezekkel az adatokkal a
művészettörténészek munkáját is segítették. 

Vincent van Gogh legismertebb és
legnépszerűbb képei igen rövid időszakban, élete végén, 1888–1890
között születtek. 1888 februárjában költözött Dél-Franciaországba,
ahol a mediterrán táj, az intenzív fények és színek óriási hatással
voltak festészetére. Mindent megfestett, amit csak látott maga körül:
embereket, épületeket, szobabelsőket, virágokat, saját cipőjét stb.
Különösen nagy figyelemben részesítette a provance-i tájat, melynek
fény- és színorgiája számtalanszor megihlette. A mediterrán égbolt
nappali ragyogása épp úgy lekötötte figyelmét, mint az esti, éjszakai
ég, melynek jelenségeit meglepően pontosan rögzítette alkotásain.

Az
1890-ben készült Út ciprussal című képén három égitest látható az égen,
a Hold és két "csillag". Nemrégiben a Southwest Texas State University
csillagászai, Russell L.
Doescher és Marilynn S. Olson megvizsgálták, hogy vajon valódi
égitesteket ábrázolt-e a művész a vásznon. Van Gogh életrajzának
ismeretében a
festmény feltehetőleg 1890. április 20-án készült, azon az estén
vékony, 35 órás holdsarló volt látható Saint Rémy-ből, ahol a mű
készült. A számítógépes szimuláció azt is megmutatta, hogy a Holddal
átellenben látható fényes csillag a Vénusz lehetett, sőt, a kép bal
oldalán a fényes Esthajnalcsillagtól kb. 8 óra irányban a Merkúr is
azonosítható! Az ábrázolással egyetlen bökkenő van, mégpedig az, hogy
van Gogh – feltehetően kompozíciós okokból – megtükrözte az
égitesteket, vagyis a helyes sorrend balról jobbra Hold, Vénusz, Merkúr
volt. A Hold gyors mozgása miatt csak ezen az egy estén lehetett látni
ezt a szép együttállást.

 
Út ciprussal (1890)

A művész egyik 1889. júliusi festménye sokáig Naplemente címmel
szerepelt a katalógusokban, 1939-től azonban Esti táj kelő Holddal
elnevezéssel illetik. A képet kórházi szobája keletre néző ablakából
festhette, valamikor május és szeptember között. A fenti időszakban a
következő időszakokban voltak észlelhetők olyan holdkelték, amelyek a
festmény által ábrázolt helyzetnek megfelelnek május 15–17., június
13–15., július 12–14., augusztus 11–13. és szeptember 9–11. idején. A
kérdés eldöntésére a kutatók a helyszínre utaztak, és a képen ábrázolt
ház és a hegyek körvonala alapján próbálták eldönteni, hogy mikor
készülhetett a festmény. A „helyszíni szemle" és a mérések alapján két
időpont maradt meg lehetőségként, május 16. és július 13. A képen
látható szénaboglyák alapján csak az utóbbi időpont jöhet szóba, vagyis
1889. július 13. A Hold aznap este helyi időben 21 óra 8 perckor kelt,
a meteorológiai feljegyzések szerint derült volt az ég.


Esti táj kelő Holddal (1889)

Ugyancsak ez
a kutatócsoport mutatta ki, hogy egy nemrégiben előkerült van
Gogh-művön (Fehér ház éjjel, 1890) is az Esthajnalcsillag, vagyis a
Vénusz látható a kora esti égen. A kutatók ismét helyszíni szemlét
szerveztek, és megkeresték azt a házat, amely a festményen látható.
Szerencséjük volt, hiszen a várost nem érték komolyabb károk a II.
világháborúban, így egyértelműen sikerült azonosítani az épületet. Ezt
követően már gyerekjáték volt megállapítani, hogy a képen csakis a
Vénuszt festhette meg a művész. A párizsi meteorológiai feljegyzések
tanulmányozása után egyetlen derült nap maradt meg lehetséges
jelöltként: június 16. Nagyon is elképzelhető, hogy a lázasan dolgozó,
sokat festő művész – auvers-i tartózkodása során 70 képet festett! –
már másnap hírül adta levelében a kép elkészültét.

A
hatalmas
életműben szép számmal találunk további csillagászati vonatkozású
alkotásokat. Közismert Csillagos ég a Rhone fölött c. 1888-as keltezésű
képe, melyen a kora őszi égbolt csillagképeit meglepően jól
azonosíthatjuk. Ugyanabban az  évben születet t Kávéház éjjel c.
műve, melyen a  csillagos ég egy darabja látható. Van Gogh
itt is "modell után" dolgozott.  Csillagos éjszaka című festménye
1889-ben született, és különös örvénylésű égboltot láthatunk rajta.
Talán itt nem várnánk legkevésbé, de tény, hogy a mű modelljeként ez
esetben is az igazi égboltot szolgált.

Sajnos
a művész itt említett "csillagászati" alkotásai közül  egyetlen
egyet sem láthatunk a Szépművészeti Múzeum kiállításán. Ettől
függetlenül azonban természetesen érdemes megtekinteni a tárlatot,
azonban valószínűleg akkor járunk jobban, ha nem hétvégén, hanem
hétköznap látogatjuk meg – ottjártunkkor óriási volt a zsúfoltság.

Egy
csillagászati vonatkozású festényt azonban mégis felfedezhetünk a
kiállításon, ez a Van Gogh képzeletbeli múzeuma c. szekcióban
látható.  Charles-Francois Daubigny Holdkelte c. nagyméretű
festményről van szó, melyen a telehold mellett fényes "csillag",
valószínűleg a Jupiter látható. A mű 1868-1873 között született,
vállalkozó kedvű olvasóink pedig megfelelő planetárium-program
segítségével kideríthetik, hogy ebben az időszakban mikor volt látható
a telehold és a Jupiter szoros közelsége.

A cikk a Meteor februári számában megjelenő írás rövidített internetes változata.

Linkajánló

Hozzászólás

hozzászólás