Egyszer az életben: egyetlen fényes csillagként tündököl a két óriásbolygó

44172

Hétfő este különleges élményben lehet része annak, aki sötétedés után a derült égboltot kémleli: a Jupiter és a Szaturnusz annyira közel látszik majd egymáshoz, hogy párosuk gyakorlatilag egyetlen fényes csillagként fog ragyogni a délnyugati horizont közelében. A látvány akár szabad szemmel, akár távcsövön keresztül szemlélve rendkívüli lesz – ezért is érdemes tehát megfigyelni most, mert hasonlóan szoros együttállásra 2080-ig kell várni.

jupiter-saturn-dec-9-2020-s-900x545.jpeg
A Szaturnusz és a Jupiter december 9-én – az együttállás idején ettől tizenháromszor közelebb lesznek egymáshoz az égbolton. (Forrás: Bob King / Sky & Telescope)

A két bolygó már hónapok óta kéz a kézben jár az égbolton. Hazánkból nézve a páros jobb oldalán helyezkedett el a Jupiter (a balon pedig értelemszerűen a Szaturnusz), a december 21-i együttállást (az ún. konjunkciót) követően pedig fel fog cserélődni a sorrend. A közelségükre azért kerülhet sor, mert a Földről nézve nagyjából ugyanabban az irányban látszanak, ám mivel saját pályájukon eltérő sebességgel haladnak, ez a felállás csak ideiglenes.

apod.png
A Jupiter és Szaturnusz a francia Alpok felett kora esti felvételeken (dec. 11-ig), valamint az év utolsó napjaiban várható látvány. (Forrás: Sebastian Voltmer / APoD)

Egyébiránt a közel azonos látóirány önmagában még nem árul el semmit a két bolygó valódi távolságáról, mivel az égbolton felvett pozíciójuk független a tőlünk mért távolságuktól. Így fordulhat elő, hogy bár december 21-én a valóságban is viszonylag közel, mindössze 883 millió km-re (kb. 6 csillagászati egység) kerül egymáshoz a Jupiter és a Szaturnusz, ez nem azonos a két bolygó legkisebb lehetséges távolságával (kb. 4,6 CSE).

great-conjunction-2020.png
A Föld-Jupiter-Szaturnusz közel egy vonalban áll, így előbbiről nézve a másik két bolygót egymás mellett láthatjuk. (Forrás: Time and Date)

A kétdimenziós égbolton nem hosszmértékekkel, hanem szögekkel érdemes megadni az egyes objektumok látszó méretét vagy a köztük lévő távolságokat. A kinyújtott kezünk távolságában lévő köröm mérete kb. 1 fokos; ennek a fele, vagyis 30 ívperc a telihold átmérője. Ez közel állandó, még ha a holdkorong nagyobbnak tűnik is a horizont közelében, így érdemes ehhez viszonyítani a Jupiter–Szaturnusz-együttállást is. A két bolygó három hónapja 7,5 fokról (15 Hold-átmérő) indított, pedig már akkortájt is közelinek tűntek az égbolton való delelésük idején. Ez a távolság december második hetére 1 fok alá csökkent, a december 21-i együttállás idején pedig mindössze 0,1 fok lesz – vagyis a telihold méretének egyötöde (avagy a kinyújtott kezünk egy ujjának egytizede…)!

jupiter-saturn-graphic-alessandro-osseratorio-astronomica-universita-di-siena-dec17-to-21-2020-e1608307140627.jpeg
A közelben lévő holdsarlóról és a Jupiter–Szaturnusz párosáról készült december 17-i felvétel (felül). Ahogy az előrejelzéseken is látszik (alul), a napokban a két bolygó már most is fél fokon belül van egymástól. (Forrás: Filippo Galati & Alessandro Marchini & Osservatorio Astronomico Universitá di Siena)

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy első blikkre a Jupiter és a Szaturnusz fénye össze fog olvadni a szemünk számára, mintha egyetlen fényes csillag ragyogna a délnyugati égbolton. Sajnos az időzítés nem lesz tökéletes, mostanság ugyanis a horizonthoz közel éri a sötétedés a két bolygót, így viszonylag rövid idő áll rendelkezésünkre, mielőtt a bolygópáros lenyugszik. Budapesten 15:56-kor nyugszik a Nap december 21-én, a bolygók pedig leghamarabb fél 5 környékén fognak felbukkanni a szürkületben, hogy aztán 18:31-kor eltűnjenek a nyugati horizontnál. Ha azonban valaki lemaradna a december 21-i együttállásról, ne csüggedjen, 2-3 nappal később (vagy előbb) szinte ugyanabban a látványban lehet része.

jup-v-saturn-580x412_1.jpeg
A legszorosabb együttállás a délnyugati horizont közelében, napnyugta után, december 21-én figyelhető meg. Vagy bármikor, amikor a felhők is engedik. (Forrás: Stellarium & Bob King / Sky & Telescope)

Akinek lehetősége lesz, mindenképpen vessen egy pillantást az együttállásra távcsővel, akár egy közepes méretű binokulárral is! Megfelelő konfiguráció (kellően nagy látómező és nagyítás) mellett nem csak a Jupiter korongját és a Szaturnusz gyűrűit lehet egyszerre látni, de akár öt holdat (Io, Europa, Ganymede, Callisto, illetve a Titan) is lehetséges megpillantani.

jupiter-saturn-in-telescope-dec-21-v2-s.jpeg
Kellően nagy teleszkóp és látómező esetén igazi hold-tumultusban lehet része a megfigyelőknek. (Forrás: Stellarium & Bob King / Sky & Telescope)

Nem túlzás azt állítani, hogy életre szóló élményben lehet része az együttállás megfigyelőinek, de legalábbis ez egy egyszeri lehetőség az életben. A Jupiter 11,86 éves periódussal kering a Nap körül, míg a távolabb lévő Szaturnusz 29,46 év alatt tesz meg egy kört (pontosabban ellipszist), vagyis a két bolygó 5:2-es rezonanciában áll egymással. Mindez azt jelenti, hogy a közel 59 évenként a két bolygó ugyanott fog tartani saját pályáján, vagyis kellően távolról (a mi szemszögünkből) szemlélve gyakorlatilag egymás mellett fognak elhelyezkedni. Az azonban nem törvényszerű, hogy mindig ilyen szoros együttállás forduljon elő. A rezonancia egyrészt nem tökéletes, valamint saját bolygónk aktuális pozíciója is számít a Jupiter–Szaturnusz-együttállás tényleges látványában, ezért nem mindig lehet rendkívül szoros együttállást megfigyelni. 2080. március 15-én éppenséggel az ideihez hasonló távolságban fog látszani a két bolygó, a következő szoros együttállásra azonban a 25. századig kell várni… Elviekben ezen együttállások során akár fedést is megfigyelhetnénk, amint a Jupiter elhalad a Szaturnusz előtt, ideiglenesen kitakarva a gyűrűs bolygó fényét. Azonban a bolygók nem pontosan ugyanabban a síkban keringenek, ráadásul a bolygókorongok rendkívül kicsinek látszanak. A számítások szerint egy részleges fedésre 7000-ben kerülhet sor, ám ez már olyan időbeli viszonylat, amikor az előrejelzésekhez hozzá kell tenni, hogy “jó eséllyel”.

keplers_trigon.jpeg
A Jupiter–Szaturnusz okkultációk ábrázolása Johannes Kepler 1606-os De Stella Nova c. művében. Könyvében a neves csillagász azt is kifejtette, hogy az i. sz. 7-ben történt együttállás okozhatta a betlehemi csillag jelenségét. (Forrás: Kepler: De Stella Nova)

A rendkívül fényes és egyszeri együttállás, valamint a karácsonyközeli időpont miatt a legtöbb médium nem hagyja ki, hogy a betlehemi csillaghoz hasonlítsa a jelenséget. Nos, a keleten tündöklő csillag, amelyet a bibliai három királyok követtek, valószínűleg nem a Jupiter–Szaturnusz együttállásának eredménye volt (i.e. 7-ben történt, és nem is volt kiemelkedően fényes), ám nem zárható ki a bolygók másféle párosítása. A Vénusz–Jupiter-okkultációk egyrészt a mostani együttállásnál is fényesebb ideiglenes “csillagot” eredményeznek; másrészt kettő is akadt belőlük az időszámításunk kezdetének környékén. Előbb i. sz. 2. június 17-én tartózkodott egymástól mindössze 1,4 ívmásodpercre a Jupiter és a Vénusz, igaz, ez a nyugati irányban volt megfigyelhető; majd i. sz. 3. augusztus 17-én is együtt tündökölt a két legfényesebb bolygó, immáron a napkeleti égbolton.

bethlehemstar-768x512.jpeg
A bolygók együttállása is egy lehetséges magyarázat az ideiglenesen tündöklő, fényes betlehemi csillagrra, egyértelmű bizonyíték azonban nincs rá.

A december 19-i időjárási előrejelzések szerint Magyarország területén borult, ködös, felhős idő várható a hét elején. Talán a legmagasabb hegycsúcsokon érdemes lesz hétfő délután kísérletet tenni a ködhatár fölé kiemelkedésre, már ha valóban kilógnak majd hegyeink. December 20-án, vasárnap este pedig a Svábhegyi Csillagvizsgáló interaktív élő onlájn eseménye várja az érdeklődőket, akiket a csillagászati érdekességek mellett egy 2000 éves időutazásra is elvisz Kiss Áron Keve, az est házigazdája.

Hozzászólás

hozzászólás