A központi fekete lyuk az Andromeda-ködben is meglepően csendes

1006

A Chandra röntgenműhold HRC (High Resolution Camera) műszerével 23 felvételt rögzítettek 2006 januárja előtt az M31 centrumának környezetéről, majd később még 17 felvételt ugyanerről a területről. A 2006 előtti képeken egyértelműen három röntgenforrás azonosítható, a 2006 utáni képeken azonban megjelenik egy negyedik, halványabb forrás is, az M31 (olv. "em-harmincegy-csillag"), ami nem más, mint az Andromeda-köd centrumában található szupernehéz fekete lyuk, pontosabban a fekete lyuk közvetlen környezetének sugárzása.

Az Andromeda-köd (M31) középpontjában helyet foglaló szupernehéz fekete lyuk röntgenaktivitása 2006 januárja előtt olyan csekély volt, hogy a Chandra felvételein nem is látható. A 2006. január 6-án bekövetkezett kitörést követően intenzitása egy magasabb szinten stabilizálódott, így az ezután készült felvételeken már világosan felismerhető (nyíllal jelölve). Ez a röntgenfénylés azonban még mindig messze elmarad a várttól.
[Röntgen – NASA/CXC/SAO/Li és tsai, optikai – DSS]

A Chandra által az elmúlt tíz év során elvégzett észlelések részletes analízise azt mutatja, hogy 1999-től 2006 elejéig az M31 nagyon halvány volt, 2006. január 6-án azonban az addigi mintegy százszorosára emelkedett a röntgenintenzitása, ami egyértelműen egy kitörésre utal. Ez volt az első alkalom, hogy egy közeli galaxis centrumában helyet foglaló szupernehéz fekete lyuk esetében ilyen jelenséget detektáltak. A kitörés után az M31 újra egy halványabb állapotba került, röntgenfényessége a 2006 előttinek körülbelül tízszeresére csökkent. Ez pedig azt jelzi, hogy a kitörést okozó nagyobb anyagbeáramlási ütemű periódust egy kisebb, de még mindig viszonylag magas beáramlási rátájú időszak követte.

Érdekes, hogy a Tejútrendszer középpontjában található Sgr A jelű szupernehéz fekete lyukhoz hasonlóan az M31 is meglepően csendes, valójában néhány tízezerszer halványabb a röntgentartományban, mint ami a körülötte lévő és a táplálását szolgáló anyag becsült mennyisége alapján várható lenne. Ezen tulajdonságával a központi fekete lyukak körül kialakuló anyagbeáramlási folyamatok által hajtott röntgenobjektumok közül e kettő a leghalványabb, így kitűnő lehetőséget nyújtanak a gyenge akkréciós források tanulmányozására.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás