Központi fekete lyuk működés közben

1044

A felvétel legmarkánsabb részlete a galaxismagban található nagytömegű fekete lyukból kiáramló részecskék egymással ellentétes irányú nyalábjai, melyek közül az egyik részben, a másik teljes egészében látható. Hosszuk eléri a 13 ezer fényévet. A Centaurus A az egyik legközelebbi aktív galaxis, melynek középpontjában ilyen kilövelléseket (jeteket) produkáló nagytömegű fekete lyukak találhatók. Az elképzelések szerint a kiáramlásoknak fontos szerepük van a központi fekete lyukból származó energia "szétterítésében" az anyagalaxis on belül, ezen keresztül pedig a benne zajló csillagkeletkezési folyamatok szabályzásában.

A Centaurus A galaxis különböző hullámhossztartományokban készült felvételei, illetve az ezek kombinálásával nyert kép. A rádiókép a Very Large Array antennarendszerrel, a látható tartománybeli kép az ESO 2,2 méteres távcsövére szerelt Wide-Field Imager (WFI) műszerrel, míg a röntgenkép a Chandra műszereivel készült.
[Rádió: NSF/VLA/Univ.Hertfordshire/M. Hardcastle; Optikai:
ESO/VLT/ISAAC/M. Rejkuba és társai; Röntgen: NASA/CXC/CfA/R. Kraft és társai]

A kiáramlások röntgensugárzását a mágneses erővonalak mentén spirális mozgást végző elektronok sugárzása szolgáltatja. Mivel ez az emisszió gyorsan csökkenti az elektronok energiáját, azoknak újra és újra fel kell gyorsulniuk, különben a kiáramlások röntgensugárzása gyorsan elhalványulna. A jetekben megfigyelhető csomósodások jelzik azokat a helyeket, ahol a részecskék gyorsítása jelenleg zajlik. Tanulmányozásuk segíthet annak megértésében, hogy milyen módon gyorsulnak fel az elektronok közel fénysebességre.

A Centaurus A galaxis a Chandra felvételén. A kép színkódolása a következő: kisenergiájú röntgensugárzás – vörös, közepes energiájú – zöld, nagyenergiájú – kék. A középpontban helyet foglaló fekete lyuk közelében megfigyelhető sötétzöld és kék sávok por jelenlétére utalnak, ami elnyeli a röntgensugárzást. A porsáv valószínűleg akkor jöhetett létre, amikor a Centaurus A összeolvadt egy másik galaxissal körülbelül
100 millió évvel ezelőtt.

[NASA/CXC/CfA/R. Kraft és társai]

A kiáramlások belső, a fekete lyukhoz közeli részeit egyértelműen a csomók dominálják, melyeket valószínűleg a részecskesugarak lökéshullámai hozták létre. A központtól távolabb a kilövellések röntgensugárzása sokkal diffúzabb. Az itt működő gyorsítómechanizmus egyelőre még nem tisztázott.

A felvételen sok száz pontforrás is megfigyelhető. Ezek nagy része olyan kettős, melynek egyik komponense egy kistömegű fekete lyuk, a másik pedig egy normál csillag. Ezekben az ún. röntgenkettősökben a kísérőről anyag áramlik át a fekete lyukba, s a rendszer röntgensugárzásának forrása az anyagátadási korong fekete lyukhoz közeli rendkívül forró, sok millió fokos része. A felvétel további érdekessége, hogy látható rajta két különösen fényes röntgenkettős, melyekben a fekete lyuk tömege a szokásosnál nagyobb lehet, ennek megfelelően az anyagátadási ráta is nagyobb, mint a többi esetben, s ez okozhatja a szokatlanul erős röntgensugárzást.

Forrás: Chandra NR 2008.01.09.

toms outlet
basket jordan femme
ray ban outlet
hollister pas cher
toms outlet
hollister online shop deutschland
michael kors handbags uk
ray ban outlet
ray ban sunglasses
mulberry outlet
longchamp sale
mbt outlet
ray ban outlet
spyder jacket
mulberry handbags
michael kors outlet
hollister
cheap jordan shoes
karen millen dresses
michael kors handbags uk

Hozzászólás

hozzászólás