Amikor összeakadnak két galaxis spirálkarjai…

957

A Gemini Obszervatórium Chilében működő déli távcsövére szerelt GMOS (Gemini Multi-Object Spectrograph) műszerrel a Virgo csillagképben látható, 90 millió fényévre lévő NGC 5426/5427 (Arp 271) katalógusjelű galaxispárról készítettek felvételt. A két spirálgalaxis tömege, szerkezete, alakja szinte teljesen megegyezik. Az egyik korongjára majdnem merőlegesen látunk rá, míg a másikéra oldalról. Első ránézésre úgy tűnik, hogy a közelség egyelőre még egyik tag szerkezetében sem okozott zavarokat, újabb kutatások azonban azt mutatják, hogy az árapály erők hatása már mindkét galaxis esetében észrevehető.

A déli Gemini teleszkóp felvétele az NGC 5426/5427 (Arp 271) katalógusjelű galaxispárról. Most az oldalról látható NGC 5426 (kép felső része) a hozzánk közelebbi, de a galaxisok egymás körüli mozgása során sok millió év múlva a másik fog közelebb kerülni.
[Gemini Observatory]

A galaxisok közötti kölcsönhatás létrejöttének első jele általában egy hídszerű szerkezet kialakulása a tagok között. Valóban, a képen felül látható NGC 5426 két spirálkarja megnyúlni látszik az NGC 5427 irányába, mintegy összekapcsolva a két csillagvárost. Áthidalva a tagok közötti körülbelül 60 ezer fényéves, az átmérőknél kisebb távolságot, ezen az összeköttetésen keresztül a galaxisok port és gázt cserélhetnek egymással. Az átáramló és összeütköző gáztömegek a csillagkeletkezési folyamatokat is felgyorsíthatják mindkét galaxisban. Azok a területek, ahol intenzív csillagkeletkezés zajlik, rózsaszínű csomókként figyelhetők meg a spirálkarokban. Az NGC 5426 karjaiban ezek az ún. HII zónák csomósabbak és gyakoribbak a NGC 5427 felé eső oldalon, mint az ellentétes irányban. A csillagkeletkezés nyomai az összekötő hídban is jól megfigyelhetők. Hasonlóan, a kölcsönhatás az NGC 5427 csillagkeletkezési aktivitásában is meglátszik. Különösen nagy aktív terület látható a galaxis nyugati (felső) részén lévő spirálkarban. Ez a kar ráadásul szokatlanul egyenesnek tűnik, mintha az árapály erők a spirálkart két részre szakították volna, s csak egyik látszana.

A kép okozta első benyomással szemben az oldalról látható NGC 5426 a hozzánk közelebbi galaxis. Évmilliók során azonban az NGC 5427 fog közelebb kerülni, s a mező jobb felső sarka felé elmozdulni.

Az NGC 5426/5427 galaxispáros pályaviszonyainak illusztrációja. A galaxisok forgástengelyeinek és rotációjának irányát nyilak jelzik. A nagy nyíl azt mutatja, hogy az NGC 5427 vélhetőleg milyen módon fog elmozdulni a kísérőhöz képest, ahogyan évmilliók alatt egyre közelebb kerül hozzánk.
[Fuentes-Carrera és tsai, A&A Vol. 415, p. 451 (2004) nyomán]

Míg régebben a kölcsönható galaxisokat ritka kivételeknek tekintették, ma már rengeteget ismerünk belőlük, főleg a sűrű galaxishalmazokban. A kölcsönhatásnak vélhetőleg nagy szerepe van a galaxisok fejlődésében is. A mai elképzelések szerint a 13 milliárd év alatt a legtöbbjük legalább egy, de inkább több kölcsönhatási folyamatnak részese volt. A Gemini felvétele valószínűleg saját galaxisunk eljövendő sorsát is mutatja: körülbelül 5 milliárd év múlva a ma még 2,6 millió fényév távolságra lévő Androméda-köd (M31) és a Tejútrendszer hasonló közelségbe és kölcsönhatásba fog kerülni, mint az Arp 271 páros, melynek végeredménye valószínűleg egy óriás elliptikus galaxis lesz.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás