Egy új Einstein-gyűrű

1560

Az Einstein-gyűrű tulajdonképpen egy kozmikus délibábként írható le, ami a gravitációs lencsehatás következtében alakul ki. Ha a fény egy gravitációs vonzással bíró objektum (pl. egy csillag vagy galaxis) mellett halad el, akkor a gravitáció módosítja a fény útját, és látszólag elgörbíti a fénysugarakat. Ilyenkor a fényt kibocsátó objektumot máshol látjuk, mint ahol valójában van. Az is megtörténhet, hogy az égitest képe megtöbbszöröződik, így érdekes, „galaktikus délibábok” jönnek létre. Einstein-gyűrű akkor keletkezik, ha egy nagyon távoli kvazár, vagy galaxis (a forrás) fényét egy viszonylag közeli galaxis, vagy galaxishalmaz (a lencse) központosan téríti el, azaz a lencse közelítőleg a forrás előtt helyezkedik el. Ekkor a lencse körül egy gyűrűt látunk. Egészen kivételes esetekben az is előfordulhat, hogy a Föld, a lencse és a forrás pontosan egy vonalba esik, ilyenkor egy teljes Einstein-gyűrű alakulhat ki. Legtöbbször azonban csak egy körívrészletet figyelhetünk meg, mert a jelenségben résztvevők nem sorakoznak egy egyenes mentén. A gyűrű kialakulását először Chwolson és Link írta le az 1920-as években, Einstein általános relativitás-elméletéből kiindulva, és innen ered az Einstein-gyűrű elnevezés.

Az Einstein-gyűrű keletkezése

Az ESO Very Large Telescope (VLT) műszere segítségével most felfedezett FOR J0332-3557 jelű Einstein-gyűrű a déli félgömbről látható, a Fornax (Kemence) csillagképben. Ez az objektum több szempontból is rendkívüli. Egyrészt azért, mert fényes és majdnem teljes a gyűrű, másrészt pedig azért, mert távolabbi, mint amit eddig valaha találtunk.

A gyűrű képe kinagyítva. A gyűrű képe a lencsegalaxissal (balra) és anélkül (jobbra) (ESO nyomán)

Rémi Cabanac és kollegái fedezték fel az új Einstein-gyűrűt, ami 26 magnitúdós fényességével durván 100 milliószor halványabb a szabad szemmel még éppen megpillantható leghalványabb csillagnál. Színe a vöröseltolódás miatt pirosas. A lencsegalaxis kb. 8 milliárd fényév távol van tőlünk, míg a forrás közel 12 milliárd fényévre. Ez azt jelenti, hogy a fény, amit most detektálunk róla, 12 milliárd éve hagyta el a galaxist, és az akkori állapotát látjuk. Ekkor az egész univerzum még csak kb. másfél milliárd éves volt. A felfedezők azt is meghatározták, hogy a lencsegalaxis mindössze 40000 fényév átmérőjű, főként idős csillagokat tartalmaz, míg a forrásról kiderült, hogy alig 7000 fényév átmérőjű és nagyon aktív csillagkeletkezés zajlik benne.

Forrás: ESO PR 2005.06.30.

Hozzászólás

hozzászólás